Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.1. Vörös róka
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 87 nyék és a madarak fogyasztása. Télen és tavasszal madarak és nagyvad tetemek voltak a legfontosabb helyettesítő (puffer) táplálékai, amelyek fogyasztása csökkent a rágcsálók fogyasztásának emelkedésével. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben élő róka standardizált táplálkozási niche-e szélesebb volt nyáron (Bsta, 0,29±0,03) mint télen (0,16±0,04) és ősszel (0,16±0,03), de nem volt szignifikáns sem az évszakok közötti (MANOVA, F3=l,55, P=0,22), sem az évek közötti különbség (F3=l,65, P=0,21). Lankóci erdő A Lankóci erdőben vizsgált vörös róka elsődlegesen fontos táplálékát szintén jellemzően kisemlősök alkották (E%: 26,1-42,3%, B%: 56,4-67,8%, 29. melléklet, 10. ábra). A két legfontosabb táplálék: az erdei pocok és a Microtus faj-együttes közel azonos szerepet töltött be az étrendben. Télen és ősszel az erdeiegerek, tavasszal a vízipocok fogyasztása emelkedett meg. Mezei nyúl csak télen (E%: 0,7%, B%: 1,5%) és ősszel (E%: 0,7%, B%: 0,5%) fordult elő táplálékként. A nagyvadfajok fogyasztott biomassza számítás szerinti aránya télen és tavasszal volt számottevőbb (12,2-15,6%), majd jelentőségük őszig mérséklődött. A nagyvad fajok a róka táplálékában, a kutyához hasonlóan valószínűleg dögfogyasztásból, a házi macska pedig predációból is származhatott. A madarak jelentősége a tavaszi időszak (E%: 6,4%, B%: 10,8%) kivételével alárendelt volt. A madártáplálékban legnagyobb biomassza számítás szerinti arányban télen és tavasszal a fácán (2,5 és 4,0%), míg tavasszal a vizes élőhelyekhez kötődő récék (6,3%) szerepeltek. Ahüllőkés kétéltűek fogyasztása télen volt gyakoribb (7,4%). Gerincteleneket (főként futóbogarakat) tavasztól őszig gyakran fogyasztott a róka, de mennyiségi arányuk még az 1%-ot sem érte el (10. ábra). Növények alkották a róka nyári és őszi étrendjének a harmadát, és szerepük a téli időszakban is számottevő volt. A legfontosabb növényi táplálékot télen a kökény, tavasszal a fíífélék, nyáron a vadkörte és a szeder, ősszel pedig a vadkörte és a kökény jelentette. A Lankóci erdőben élő róka táplálékában 44 különböző állat és 11 növényi táplálék taxont mutattunk ki a vizsgált két éves időszakban. Relatív előfordulási gyakoriság (E%) Tél Táv. Nyár Ősz Biomassza számítás szerinti részesedés (B%) IS Növények ED Gerinctelenek B Egyéb gerincesek H Madarak ■ Nagyvad □ Kisemlősök Tél Táv. Nyár Ősz 10. ábra: A vörös róka összevont évszakos táplálék-összetétele a Lankóci-erdőben (adatok: Lanszki és Horváth 2005) Megjegyzés: 2000-2001, n= 74, 30, 89 és 58 hullaték az évszakok sorrendjében.
