Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
4. Alkalmazott módszerek - 4.1. Vizsgált területek és mintagyűjtés
66 Natura Somogyiensis ősztől tavaszig, magasabb vízállás esetén fordult elő talajszint feletti vízborítás. Az égerligetek területén hajdani sekély folyó-mellékágak maradványai (morotvatavak) húzódnak, amelyek árokrendszerében az év egy részében víz áll. Az égerligeteknél magasabb térszíneken tölgy-kőris-szil ligeterdők (Fraxino pannonicae-Ulmetum) alkották a természetes növénytakarót (Juhász 1998, 2004). A területen korábban halastavakat létesítettek, melyeken a haltermelést mára felhagyták. A Lankóci erdő északi részén folyik át a Dombó-csatoma. Az egyébként igen változatos és különlegesen szép területen a tarvágások miatt a degradáció számos jele látható. Hullaték mintákat a területen található morotvató, a felhagyott halastavak és a Dombó-csatoma mentén, továbbá az égerliget erdei útjain (a grófi úton és az egykori kisvasút töltésén) gyűjtöttünk (Lanszki és Horváth 2005, 17. melléklet). Aggteleki Nemzeti Park A farkas táplálékvizsgálatában szereplő terület az Aggteleki Nemzeti Parkban, a Gömör-Tomai Karszton (É 48°28’, K 20°29’-tól É 48°34’ K 20°50’-ig, 135 km2), az Aggtelek, Jósvafo, Szín települések, a Bódva folyó vonala és az országhatár közötti karsztos területen helyezkedik el (Lanszki et al. 2012). A terület legnagyobb szélessége kb. 8,4 km, hosszúsága 28,6 km. Az erdősültség 68,5%, melyben gyertyános-tölgyes (Carpinus betulus, Quercus petraea ) erdő dominált (51,4%), e mellett más tölgyes (Quercus spp, 29,3%), bükkös (Fagus sylvatica, 12,4%) és fenyőerdő (Pinus spp, 5,9%) volt még számottevő. A mezőgazdasági művelés alatt álló területek aránya 29,5%, a vizes élőhelyeké 0,5%. A mérsékelt égövi nedves kontinentális klímájú középhegyvidéki terület átlagos tengerszint feletti magassága 402 m. A vizsgálat időszakában (2000 decembertől 2005 februárig) az átlagos téli (december-február) hőmérséklet 0,7 °C (2000/2001) és -3,1 °C (2002/2003) között változott. A havas napok száma 27 nap (2000/2001) és 49 nap (2002/2003) között, a hó vastagság 6 mm (2003/2004) és 21 mm (2002/2003) között alakult. Az átlagos nyári (június-augusztusi) hőmérséklet 20,7±0,45 °C volt, az éves csapadékösszeg 513 mm (2003) és 782 mm (2005) között változott. A vizsgált területen a gyep aránya mindössze 1,4%-ot tett ki, a legeltetés nem volt jellemző, csak a nemzeti park lóállománya tartózkodott alkalomszerűen, és emberi felügyelet mellett a legelőn. A népsűrűség átlagosan 28 fő/km2 volt. A falvakban a kisállatok (pl. baromfi) mellett alkalmi szarvasmarhatartás fordult elő. A nagyvad fajok minimális sűrűsége (egyed/km2, átlag±SE) a 2000 és 2004 között időszakban, az évenkénti vadászati hasznosítási adatok (Országos Vadgazdálkodási Adattár) összegzésével a következőképp alakult: gímszarvas 0,61±0,03, őz 0,24±0,02, vaddisznó 1,58±0,13 és muflon 0,04±0,03. A farkas területen való minimális létszámát az alábbi adatok támasztják alá: 2000/2001-ben egy farkast, 2002-ben két farkast (egyik kölyök), 2003-ban két farkast, 2004-ben négy farkast, köztük kölyköt, és 2005-ben három farkast figyeltek meg. A kölykök kimutatása legalább egy szaporodó család (Ansorge et al. 2006), és a farkas rendszeres jelenlétét (Hausknecht et al. 2010) valószínűsíti a vizsgált időszakban (átlagosan, min. 2 farkas/év). Az aktuális populációnagyság hasonló lehetett az európai átlagos falkalétszámhoz (2-7; J^drzejewski et al. 2007) és sosem haladta meg a tíz egyedet (nyomszámlálás hóban; Szabó Ádám megfigyelései). A hullaték minták gyűjtése főként erdei utak mentén folyt. Zempléni Tájvédelmi Körzet A hiúz táplálékvizsgálatban szereplő, kb. 130 km2 kiterjedésű terület a Zemplénihegység középső részén, a Telkibánya, Pálháza, Kishuta, Regéc, Fony, Hejce, Gönc településekkel határolt hegyvidéken helyezkedik el. A területen meghatározó volt az erdőállomány, kisebb-nagyobb tisztásokkal, beerdősülő korábbi kaszálókkal, rétekkel
