Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
4. Alkalmazott módszerek - 4.1. Vizsgált területek és mintagyűjtés
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 65 mértékben erdősült síkvidéki területen, mint amilyen Bialowieza-i Nemzeti Park is (amely jellegét tekintve hasonló a vizsgált területünkhöz) a nyest leginkább falvakban fordul elő és elkerüli az erdőséget. Rádióadóval ellátott nyestek a Bialowieza-i területen főként falvakban élnek, a falvak közti elmozdulások ritkák (1-2 nap évente) (Zalewski A. nem publ. adat). A Boronka-melléki területünk egyrészt távol helyezkedik el lakott területektől, másrészt csak nyuszt megfigyelések voltak a vizsgált időszakban. A fentiek alapján azt valószínűsítettük (Lanszki et al. 2007), hogy nyest a területen nem, vagy csak alkalmilag fordulhatott elő, így az nem vagy alig befolyásolhatta az eredményeinket. A borz mintákat a halastavak közelében található két borzkotorék körüli latrinákból, részben a halastavak mentén vezető útvonalain talált ürítő helyekről gyűjtöttük (Lanszki 2004), ahol a borz lábnyomait is megtaláltuk. Nagybereki Fehérvíz ABalatoniNagyberekrészétképező Fehérvíz (Fehér-víz, ill. FehérvízTermészetvédelmi Terület, É 46°38’, K 17°32’; 99 m t.sz.f.m. 1. ábra) a Táska, Buzsák, Somogyszentpál, Balatonfenyves által határolt területen belül található. A terület változatosságát nádasok (Scirpo-Phragmitetum), gyékényesek (Scirpo-Phragmitetum typhetosum) mellett fűzlápok (Salicetum cinerae), éger-kőris erdők (Fraxino-pannonicae-Alnetum) és mezőül jellegű termőhelyeken láprétek (Eriophorion latifolií) jelentik. A lápréteken szarvasmarhát legeltettek, vagy elgyomosodott gyepekké váltak. A Nagyberekről további részletek Dövényi (2010) munkájában olvashatók. Róka ürülékmintákat egy rókakotorék körül 2002. április 14. és július 18. közötti időszakban gyűjtöttem (Lanszki 2005). A vizsgálatot a kölykök részleges függőségi időszakában (Lloyd 1980) végeztem, amikor a kölykök alapvetően még azt a táplálékot eszik, amit az anyjuk hord a számukra, és amit a szuka is fogyaszthatott (Kolb és Hewson 1980). Az ürülék minták anyjuktól függő kölyköktől való eredetét az alábbiak támasztják alá. A róka, ürülékkel történő territoriális jelzést főként a közlekedő útjai mentén végez (Macdonald 1980). A kifejlett egye- dek kotorék körüli ürítése nem jellemző (ritkán fordul elő), ezt az is alátámasztja, hogy a lakott kotorék körül sem a kölykezés előtt, sem a kölykök önállóvá válását követően nem találtam róka ürülékeket. A hullaték minták kölyköktől való származását erősíti meg a kisebb méretük is, amit a hullaték minták átmosás utáni száraz súlya alapján tudtam számszerűsíteni. Az itt gyűjtött hullatékok súlya egyharmada volt (átlag±SE, 0,50±0,41 g, n=77), mint amit Petesmalomban, halastó-erdő mozaikos területen, téli- koratavaszi időszakban aduit rókáktól származó mintákon mértünk (kétmintás t-próba, 1,52±0,86 g, n=76, P<0,001 Lanszki és Heltai 2002). A fentiek alapján tehát az valószínű, hogy az anya róka hullaték mintái legfeljebb csak kis számban lehettek jelen a feldolgozott anyagban. A kölykök létszáma a saját megügyelések alapján legalább kettő volt. A kölykök a vizsgált időszakban még a kotorék körül tartózkodtak. A vizsgálat a területen az azóta megvalósult élőhely rekonstrukció és autópálya építés előtt ért véget. Lankád erdő Gyékényes határában, a Duna-Dráva Nemzeti Parkban elterülő, nagy kiterjedésű Lankóci erdő (vagy Lankóczi erdő, É46°18’, K 16°52’, 1. ábra) állandóan vízzel borított termőhelyeinek jellemző fás növénytársulása az égeres mocsárerdő (Carid pendulae- Alnetum). Ennek tömeges fafaja az enyves éger (Alnus glutinosa), jellemző cserjéi a kányabangita (Viburnum opulus), a rekettyefűz (Salix cinerea), gyepszintjében gyakori a posványsás (Carex acutiformis). Az égeres mocsárerdőkhöz kapcsolódóan szintén állandóan vízzel borított nádasok és magassásos társulások egy része a csökkenő vízborítás következtében beerdősülőben van. A vizsgált területen nagy kiterjedésűek az égerligetek (Carid pendulae-Alnetum, Paridi quadrifoliae-Alnetum). Ezek talaján csak
