Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)

4. Alkalmazott módszerek - 4.1. Vizsgált területek és mintagyűjtés

Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai

61

1. táblázat: Élőhely típusok megoszlásának változása 2000 és 2006 között Kétújfalu körzetében (adatok: Lanszki et al. 2006, 2010, Lanszki és Heltai 2010)

Megjegyzés: területi arányok számítása az évenkénti kotoréksürűség becsléseink során felvett adatok alapján történt.

Év Szántó Parlag Erdő Cserjés ________Élőhely tipus területi aránya (%)

2

000

10,9

56,1

22,9

10,2

2001

28,3

38,7

26

7,1

2002

39,2

27,8

26

7,1

2003

45,2

19,6

28

7,2

2004

48,7

14,4

29,5

7,4

2005

58,6

4,9

29

7,5

___2006

6

1,7

1,8

29

7,5

Teklafalu, Lakócsa, Potony és Zádor községek által határolt terület belsejében nincs település. A térségben az átlagos népsűrűség 42 fő/km2. A terület négy fő élőhely típusának aránya - a mezőgazdasági támogatások eredményeképp - a vizsgált időszakban (2000-2006) jelentősen megváltozott (1. táblázat). A főként kalászosok és kukorica, kis részben szója termesztésére használt mezőgazdaságilag művelt terület aránya jelentősen nőtt, a főként betyárkóróval és egynyári seprencével (Erigeron sps.) borított parlagterületek újbóli művelésbe vonásával. A területen vegyes állományú, kis kiterjedésű cseres tölgyesek és tölgy-kőris-szil ligeterdők (Quercus, Ulmus, Fraxinus spp.) mellett zárt gyertyános tölgyes (Querco petraeae-Carpinetum) erdőtömbök találhatók. A vizsgált időszakban nőtt az erdősültség és csökkent a vízelvezető árkokat kísérő, táblákat szegélyező cserjés, bozótos részaránya (1. táblázat). A cserjések növényzetében uralkodó volt a rekettyefűz (Salix cinereá) és a kökény (Prunus spinosa), előfordult a szeder (Rubus spp.), a galagonya (Crategus spp.), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), a vadkörte (Pyrus achras) és a vadrózsa (Rosa canina). A területet déli irányban határoló, szabályozott, többé-kevésbé állandó vizű Korcsina-csatomát leszámítva számottevő vizes élőhely nem volt a területen. A sűrű csatornahálózat árkaiban és az alacsonyabb fekvésű területeken főként télen és tavasszal gyűlt össze csapadékvíz, ami a mélyebb árkokban hosszabb időn át is megmaradt. A vizsgálati időszak utolsó éveiben a megművelt terület egyre nagyobb részét vették körül kerítéssel.

A 2000 decembertől 2004 novemberig terjedő fő vizsgálati időszakot alapul véve, a téli átlaghőmérséklet -1,9 és 2,8 °C között alakult. Az évenkénti havas napok száma 4 és 48 nap között, a hóréteg vastagsága 6 és 84 mm között változott (Országos Meteorológiai Szolgálat adatközlése alapján). A nyári átlaghőmérséklet 19,4 és 22,6 °C között, az éves csapadékösszeg 552 és 749 mm között alakult. A vizsgált időszakon belül, a 2003-as téli időszakban az átlagostól szokatlanul hosszabb és hidegebb, a nyár melegebb, a csapadék pedig a legkevesebb volt (a szélső értékek erre az évre vonatkoznak).

A vizsgált területen elsősorban szarvasfélékre, különösen gímszarvasra irányuló intenzív vadgazdálkodás zajlott. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár (Csányi 2001, 2002, 2003, 2004) vadfajokra vonatkozó hasznosítási adatait vettük figyelembe a minimum sűrűségek megállapításához. E szerint, a vadászati hasznosítás 2000 és 2004 között a következőképp alakult: gímszarvas 1,3±0,16 egyed/km2 (átlag±SE), dámszarvas 0,1±0,03 egyed/km2, őz 1,1±0,21 egyed/km2, vaddisznó 1,3±0,19 egyed/km2, fácán 1,5±0,41 egyed/km2. A mezei nyulat a vizsgált időszakban a területen nem vadászták, becsült sűrűsége 0,2±0,02 egyed/km2 volt. Az ÓVA vadsűrűség adatait az aktuális (mért) egyedi tömegadatokkal együtt használtuk fel az egyes vadfajok biomasszájának a kiszámításához (18. melléklet). A nagyvad egyedeket 0,1 kg pontossággal a hivatásos vadá-