Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
1. Bevezetés
5 1. Bevezetés A rejtőzködő életmódjuk miatt nehezen kutatható közepes testméretü ragadozó emlősök és a csúcsragadozók természetvédelmi, valamint gazdasági jelentőségére az utóbbi időben egyre nagyobb figyelem irányul. A természetvédelem számára ezek a fajok azért lehetnek érdekesek és fontosak, mert hiányuk, jelenlétük, elterjedési területük, vagy állománysűrűségük változása is indikációs értékű. Hatást gyakorolhatnak a védett (pl. fészkelő) fajok állományaira, de jelentős lehet a gazdasági (például vadgazdálkodási, halászati, legeltetett állatállományt érintő), valamint a zoonózisok miatt a közegészség- ügyi szerepük is. Mindezen tényezők miatt a legtöbb ragadozó emlős ún. konfliktusos faj, gyakran kerülnek általános támadások kereszttüzébe. A hazai terresztris ragadozók előfordulását és terjedését befolyásoló tényezők, a ragadozó és zsákmánya valamint a különböző ragadozók közötti kapcsolatok kevéssé kutatattak. Az egyes fajok és közösségek kapcsolatrendszerének pontosabb megismerésének fontosságát egy Nature-ben megjelent érdekes példán keresztül érzékeltetem. Egy dél- kaliforniai tanulmány (Crooks és Soulé 1999) főszereplője a rekolonizáló prérifarkas (Canis latrans). Ez az aranysakál (Canis aureus) közeli rokona. Testfelépítésük, táplálkozási szokásaik, társas szerveződésük, terjeszkedési mechanizmusuk hasonló. A vizsgálat szerint a prérifarkas jelenléte hátrányosan érinti a kisebb testméretű versenytársakat. Közülük is legjelentősebb negatív hatást a házi macska {Felis catus) és az Eszak- Amerikában szintén nem őshonos oposszum {Didelphis virginiana), valamint az őshonos mosómedve {Procyon lotor) esetében tapasztalták. Az őshonos csíkos bűzösborzra {Mephitis mephitis) és a közönséges szürke rókára {Urocyon cinereoargentatus) irányuló negatív hatás kisebb mértékű volt. A nagyobb testű csúcsragadozó (a prérifarkas) jelenlétében ezek a mezopredátor (vagyis közepes testméretű ragadozó) fajok elkerülték annak kedvelt vadászhelyeit: a természetközeli élőhely fragmentumokat (pl. bozótosokat, erdőfoltokat). Következésképpen, a számukra kedvezőtlenebb adottságú, pl. intenzívebb emberi használat alatt álló területekre szorultak vissza. Ezen túlmenően, a házaktól kijáró macskák gyakran a prérifarkasok zsákmányául is estek. A prérifarkas, a madarakra ügyesen vadászó kisebb testű ragadozók visszaszorításával közvetett módon növelte a fészkelő madarak fajgazdagságát. Ebben a kötetben az elmúlt húsz évben, ragadozó emlősök táplálkozásvizsgálata terén gyűjtött terepi kutatási tapasztalatainkat összegzem. A „többes szám” használatát az indokolja, hogy egy-egy kérdés megoldásán gyakran társszerzőkkel dolgoztam együtt. A bemutatott eredmények többsége magyar nyelven nem, vagy csak részleteiben hozzáférhető. Többek között, ezért is tartottam fontosnak ezt az összegző könyvet. A tízezer körüli feldolgozott mintaszámon alapuló tapasztalataink leginkább a természetvédelem és a vadgazdálkodás területén hasznosulhatnak, továbbá hozzájárulhatnak e fajok minél szélesebb körű megismeréséhez is. Tekintettel az egyes fajok nagyfokú alkalmazkodó képességére, a lényegesen eltérő környezeti feltételek mellett kapott külföldi eredmények gyakran nem, vagy csak korlátozottan teszik lehetővé azok hazai alkalmazását. Az egyes ragadozó emlős fajok biológiájáról gyűjtött hazai ismeretek remélhetően segítik a jövőbeni védelmi intézkedéseket, illetve a fajokkal és élőhelyeikkel történő ésszerű gazdálkodást.
