Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
3. Hipotézisek és célkitűzések
56 Natura Somogyiensis csoportok, a közönséges- és a mezei görény, a borz, a nyest, és a menyét táplálék-összetételét vizsgáltuk. A vizsgálataink során választ kerestünk arra is, hogy mennyiben lehetnek valósak az egyes fajoknak tulajdonított vadgazdálkodási kártételek. Vizsgálatunk célja volt: 1) meghatározni az évszakos és az összesített éves táplálék-összetételeket; 2) kiszámítani a fajonkénti táplálkozási niche-szélességet, és 3) elemezni az egyes ragadozó emlős fajok zsákmány fajainak jellemző tulajdonságai szerinti táplálékválasztást, valamint 4) összehasonlítani a közeli rokon taxonok (közönséges görény - mezei görény) táplálkozási szokásait. i) Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozási niche-elkülönülésének vizsgálata Ragadozó emlős fajok egyes táplálkozási sajátosságait több földrész (Gittleman 1985), vagy egyetlen földrész, például Afrika (Caro és Stoner 2003, Owen-Smith és Mills 2008) léptékében is összehasonlították, bár az áttekintő munkák száma kevés. Ragadozó emlősök egyetlen életföldrajzi régióra, országra, vagy országrészre kiteijedő táplálék forrásfelosztását (vagy táplálkozási niche elkülönülését) szintén kis számban, így Európában például a brit szigeteken (Dayan és Simberloff 1994, McDonald 2002), Fehéroroszországban (Sidorovich 2011), valamint a Bialowiezai Nemzeti Parkban (Jí;drzejewska és J^drzejewski 1998) vizsgálták. A fenti esetekben a tényleges ragadozó közösségeknél nagyobb léptékű összehasonlító vizsgálatokról van szó, amikor nem együtt élő fajokról kapott adatokat elemeznek, az egyes fajok aktuálisan nem feltétlenül fordulnak elő együtt. A közösségeknél nagyobb léptékű vizsgálatok, amint az összes magyarországi fajt magába foglaló összehasonlító vizsgálat is a táplálkozási niche-szélesség, vagy a táplálkozási niche-átfedések számított értékei „csak” potenciális kapcsolatokra utalhatnak (Caro és Stoner 2003). Ugyanakkor a nagyobb léptékű vizsgálatokat indokolja, hogy a ragadozó közösségek struktúrája állandóan változik. Korábban kipusztult fajok térnek vissza, adventív fajok jelennek meg, egyes generalista fajok állománya megerősödik, más fajok, legalábbis lokálisan, kipusztulnak (Heltai et al. 2010). Ez összefügg azzal, hogy például a tájhasználat, az élőhelyi feltételek (pl. Schär et al. 2004, Pita et al. 2009, Dövényi 2010, Levinsky et al. 2007), az ember ragadozókhoz fűződő viszonya (Csányi és Szemethy 2000) is változik. A táplálékforrás felosztás a zsákmány kínálattól (Goszczynskj 1986, Hanski et al. 2001, Randa et al. 2009) az élőhelytől (Clode és Macdonald 1995), a különböző földrajzi területektől (MacDonald 2002) függően is eltér. Egy-egy területen több ragadozó emlős faj is egymás mellett élhet, a közösségben hasonló életmódú, közeli rokon fajok is előfordulhatnak. Az együttélést nemcsak a táplálék, hanem a korábban részletezett és más tényezők is befolyásolják (pl. Szentesi és Török 1997). A hazai fajok jelentős területi átfedései (Heltai et al. 2010), valamint a tényleges ragadozó közösségek tapasztalati úton (monitorozásból és táplálkozás vizsgálatokból) ismert magas faj számai alapul szolgálhatnak egy nagyobb léptékű hazai összehasonlító vizsgálathoz. A szintézisből várt eredmények (tapasztalatok) segíthetik a fajok állományváltozási okainak feltárását. Az összehasonlító elemzésben tehát táplálkozási sajátosságok terén tapasztalt hasonlóságokra és elkülönítési (csoportosítási) lehetőségekre összpontosítok. Az egyenként bemutatott 14 Magyarországon előforduló ragadozó emlős taxon táplálkozás vizsgálati adatai alapján tesztelem a forrásfelosztás hipotézist (Hardin 1960, Rosenzweig 1966). Az összehasonlító elemzés érdekében a táplálkozás vizsgálati adatokat egységes szempontok szerint újra rendszerezem. A vizsgálat célja volt keresni és meghatározni a fajok táplálékforrás felosztásának lehetőségeit 1) az általános táplálék-összetételek, 2) a táplálkozási niche-szélesség és niche-átfedés értékek,
