Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
3. Hipotézisek és célkitűzések
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 53 d) Vörös róka és aranysakál kölykök táplálék-összetételének vizsgálata a szülőktől való függés időszakában Európai viszonylatban kevéssé ismert az, hogy a vörös róka szuka és az aranysakál szülők (és a segítő státusú rokonok) mivel táplálják a kölyköket azok felnőttektől való függésének időszakában. A vizsgálatok a Somogy megyei lápos területek vízminőségi és zoológiái vizsgálata című KAC program, valamint az aranysakál lehetséges vadgazdálkodási hatásainak kutatására irányuló FVM program részét képezték. A Nagybereki Fehérvíz Természetvédelmi Terület lápterületén a vörös rókára (Lanszki 2005), a Görögország észak-keleti részén, a Nestos folyó torkolatvidékén az aranysakálra irányuló (Lanszki et al. 2009) vizsgálatunk célja volt a róka, valamint a sakál táplálék-összetételének és táplálkozási szokásainak feltárása a kölykök szülő(k)től és segítőktől való függésének időszakában. e) A nyesi élőhely típustól függő táplálkozási sajátosságainak vizsgálata A nyest élőhely generalista faj, nemcsak természeti területeken, hanem urbanizálódott fajról lévén szó, településeken is találkozhatunk vele. A különböző típusú élőhelyeken végzett táplálék-összetétel vizsgálatok (9. melléklet) és összehasonlító elemzések (Rasmussen és Madsen 1985, Tester 1986) azt mutatták, hogy a településeken és a külterületeken élő nyestek időszakosan ugyan, de hasonló táplálékforrásokat is hasznosíthatnak. A táplálékszerzésük rendkívüli rugalmasságát jól jelzi a táplálék-összetételük nagyfokú változatossága. Ennek alapján, feltételeztük, hogy a hazai nyestek táplálékösszetételében és táplálkozási szokásaiban élőhely típustól függő jellegzetes eltérések fognak mutatkozni. Vizsgálataink során a) nyest számára természetes környezetben (pl. mozaikos, de alapvetően mezőgazdasági művelés alatt álló területen, ill. gyepterületen), b) külterületi mezőgazdasági üzemek területén (pl. magtárban, istállóban, általában többféle használat alatt álló üzemekben) és c) lakott területek közül a kis településeken (falvakban) élő nyestek táplálkozási szokásainak megismerését tűztük ki célul. Fonó község belterületén és a falu mezőgazdasági művelés alatt álló környezetében 1991 és 1998 között vizsgáltuk a nyestek táplálkozását (Lanszki et al. 1999, Lanszki 2003). A gyűjtött hullaték minták alapján célunk volt: 1) meghatározni és összehasonlítani a kétféle élőhely típusban a nyestek táplálék-összetételét; 2) meghatározni a táplálkozási niche-átfedésüket, és 3) megvizsgálni a niche szegregálódás lehetséges módjait a fogyasztott zsákmány fajok gyakorisági eloszlásainak összehasonlító vizsgálata (a préda tömege, jellemző élőhely zónája, élőhely típusa és emberi környezethez való kötődése) alapján. Nyolc Somogy megyei faluban és négy külterületi mezőgazdasági üzemben pontszerű mintavételre alapozott táplálkozás vizsgálatunkban a nyestek nyári-ősz elejei párosodási időszakára összpontosítottunk (Lanszki et al. 2009). Ekkor a fiatal nyestek már önállóan képesek vadászni, az épületek lakói - közös fedél alatt - leggyakrabban ebben az időszakban szembesülnek a jelenlétükkel. Célunk volt kistelepüléseken és külterületi mező- gazdasági üzemekben élő nyestek élőhely típustól függő 1) táplálék-összetételének meghatározása és összehasonlítása, és 2) a fogyasztott állatok tömege és mikroélőhelye szerinti különbségek vizsgálata. A tavasz kritikus időszak, a nyest ekkor hozza világra kölykeit, ugyanakkor ez a legtöbb madár tojásrakási és fióka nevelési időszaka is. Vizsgálatunkat (Lanszki és Széles 2007) a 2002/2003-as kemény telet követő tavaszon végeztük, amikor a kisemlős készlet drasztikusan visszaesett. Nyest hullatékokat az Ormánságban, mezőgazdasági művelés
