Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
44 Natura Somogyiensis Fészke leggyakrabban vízparton található. Szaporodásának rugalmasságát jelzi, hogy az új területeket meghódító nőstények szaporasága nagyobb, mint ahol előfordulása rendszeres. Tipikus generalista, és opportunista ragadozó, rendkívül széles a táplálékspektruma. Étrendjében elsősorban az időszakosan könnyen elérhető vízi és vizhez kötődő fajok, pl. halak, békák, rákok, rágcsálók, vízimadarak és tojásuk, giliszták, csigák és rovarok szerepelnek, de szárazföldi fajokat is képes zsákmányul ejteni. Otthonosan mozog vizi környezetben és szárazföldön egyaránt. A hozzánk legközelebbi, Lengyelországi vizsgálatok szerint, leggyakoribb táplálékai emlősök (északi pocok, csalitjáró pocok, vízipocok, ritkán pézsmapocok), de kétéltűek és fészkelő madarak szintén fontos táplálékai, utóbbiak különösen a tavaszi költési időszakban. Veszélyeztetheti a vizes élőhelyeken előforduló ritka emlős fajok, vagy fészkelő madarak állományait. Az amerikai nyérctől mentesített, észak-európai szigeteken a fészkelő madarak állományai látványos növekedésnek indultak. Az amerikai nyérc például az európai nyérccel, vagy a vidrával versenghet a táplálékért, a búvóhelyért, más forrásokért. Ugyanakkor a kapcsolat az őshonos fajokra nézve nem egyértelműen negatív. Az európai nyérc állományának visszaesése nem az amerikai nyérc megjelenésének, hanem elsősorban a menyétfé- lék csapdázásának, a vizek szennyezésének, az élőhely vesztésnek köszönhető. Angliai tapasztalatok szerint, a vidra képes visszatelepülni az amerikai nyérc által benépesített területekre is. A fajjal kapcsolatban további részletek magyar nyelven pl. Lanszki (2007) munkájában olvashatók. A medvefélék családjába tartozó barnamedve (Ursus arctos Linnaeus, 1758) holarktikus elterjedésű faj. Közép-Európában a Keleti-Alpokban, a Dinári-hegységben és a Kárpátokban fordul elő. Szlovákiai terjedésének megfelelően, főként az Északiközéphegyben jelenhet meg alkalmanként (Faragó 1994), de stabil megtelepedése nem várható. Elsősorban a nagy kiterjedésű zavartalan erdőségeket kedveli. Általában magányosan él, csak a nőstények alkotnak 2-3 fős családot kölykeikkel. Tél elején vackot ás magának, vagy gyökerek között, faodvakban, barlangban vagy sziklahasadékban telel át. Téli álma során testhőmérséklete, pulzusszáma lényegesen lecsökken. Közép-Európában kb. 2500 ha-os territóriumot tart. A hímek napi portyáik során 10-20 (50) kilométert tesznek meg, mozgáskörzetük háromszor nagyobb a nőstényekénél. Éjjel és nappal is lehet aktív. Jól úszik, és fára is jól mászik. A párzás április és június, a kölykezés december és február között történik. A medve táplálkozása az év során rendkívül változatos. Téli pihenését megszakítva, gyakran hangyabolyokból kapar ki hangyákat vagy elpusztult állatok teteméből táplálkozik. Fia a hóviszonyok kedvezőek, akkor akár szarvas méretű állatokra is vadászik. Nyáron és ősszel alapvetően vegetáriánus, bogyókat, gyökereket, gumókat, leveleket eszik. Azonban ha teheti kisebb-nagyobb állatokat, rovarokat, dögöket, tojásokat és halakat is fogyaszt. Egyes területeken a medvék kifosztják a házi méh kaptárokat és a hegyi legelőkön tartott háziállatokat is megtámadják. A fajjal kapcsolatban további részletek magyar nyelven Demeter (1984), Faragó (2002) és Bihari (2007) munkáiban olvashatók. Ragadozó közösségek A táplálék meghatározóan fontos forrás az állatok számára, a fajok közötti felosztásának megismerése nélkülözhetetlen az együtt élő fajok közötti kapcsolatok feltárásához (Colwell és Futuyma 1971, Pianka 1973, Schoener 1974, Taper és Marquet 1996). A forrásfelosztás hipotézis (FFardin 1960, Rosenzweig 1966) értelmében, az együttéléshez a fajok közötti versengés (interspecifikus kompetíció) mérséklése érdekében az egyes fajoknak a forrásokat fel kell osztaniuk. A közösségek szerveződésének pontosabb
