Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
40 Natura Somogyiensis kát elsősorban az üregi nyúl elejtésére alkalmaz a nyúl üregénél vagy a csapáján. A nyulak közül főleg a fiókákat, vagy a betegségben elhullott példányokat fogyasztja. A kisemlősöket és a madarakat inkább aktívan keresi és becserkészi. A Skóciában vizsgált vadmacskák táplálékában vagy az üregi nyúl (Kolb 1977, Corbett 1979), vagy a kis- emlősök (Hewson 1983) domináltak. Bár az európai kontinensen végzett vizsgálatok mindegyikében kisemlős dominanciájú táplálékot tapasztaltak, a kisemlősök mellett néhány táplálék típus, így a nyulak, a madarak és a gerinctelenek szerepe is jelentős volt (14. melléklet). A mérsékelt égövi területeken a meghatározó kisemlős táplálék mellett inkább madarak (14. melléklet), ritkán növények (füvek) fordultak elő gyakrabban (pl. Sládek. 1973). Az Ibériai-félszigeten a kisemlősök mellett számottevő üregi nyúl (Fernandes 1993, Gil-Sánchez et al. 1999, Sarmento 1996, Carvalho és Gomes 2001,2004, Malo et al. 2004), valamint madár- és hüllőfogyasztásról (Sarmento 1996) számoltak be. Ritkán fordult elő, hogy a vadmacska kétéltűekkel, halakkal, vagy háziállatokkal táplálkozott (Bíró et al. 2005, Lozano et al. 2006,14. melléklet). Gyűrűsférgeket nem fogyaszt, étrendjében madártojást is csak nagyon ritkán mutattak ki (Moleon és Gil-Sanchez 2003). Vadmacska hibrid táplálék-összetételét, a hazai vizsgálatunkat (Bíró et al. 2005) követően eddig egy vizsgálatban tanulmányozták (Germain et al. 2009). A hibrid macskák mindkét vizsgálat szerint alapvetően vadon élő kisemlősökkel táplálkoztak, de ritkán emberhez kötődő táplálék (főként házi kedvencek tápja, kisebb részben háziállat) is előfordult az étrendjükben (14. melléklet). Ez a vadmacskára nem, az elvadult házi macskára pedig ennél nagyobb mértékben jellemző (Bíró et al. 2005, Germain et al. 2009). A házi macska (Felis silvestris f. catus) hosszú ideje együtt él az emberrel, emberi közvetítéssel eljutott a világ szinte minden pontjára (Fitzgerald 1988, Randi és Rágni 1991). Többféle házi macska csoport különböztethető meg az emberhez való kötődés jellegétől, szorosságától függően, így például lehet ház, vagy tanya (farm, mezőgazda- sági üzem) körül élő, háztól rövid időre elkóborló, vagy elvadult „házi” macska (15. melléklet). Az utóbbi csoport embertől szinte teljesen függetlenül képes megélni, vadon hozza világra és neveli fel a kölykeit. Vizsgálatok szerint, az elvadult házi macska a különböző éghajlatú szigeteken és szárazföldi területeken jelentős predátora az őshonos madaraknak, hüllőknek, kisemlősöknek és rovaroknak (Pearre és Maass 1998, Woods et al. 2003, Medina és Nogales 2009, Nogales és Medina 2009). Ugyanakkor az elvadult házi macskák fő táplálékát a betelepített és/vagy kártevőnek számító fajok, így patkányok, egerek, üregi nyúl is jelenthetik (Liberg és Sandell 1988, Pearre és Maass 1998, Nogales és Medina 2009). A macskák opportunista táplálkozási sajátossága, hogy alacsony kisemlős táplálékkészlet esetén, vagy a madarak költési időszakában zsákmány típust válthatnak, és kisemlősök helyett ekkor madarakkal, vagy gyíkokkal táplálkoznak (Peck et al. 2008). Bár a vizsgálatok többségében (15. melléklet) a házi macska táplálékában a kisemlősök dominálnak, de az elvadult házi macska csoportban előfordult, hogy a fő táplálékot madár (Liberg 1984), vagy üregi nyúl (Corbett 1979, Medina et al. 2006) jelentette. A ház körül élő és az elkóborló macskák étrendjében gyakoribbak az emberi környezetben fellelhető táplálékok, pl. macska táp, konyhai maradék. Ezek a táplálékok a 15. mellékletben az „egyéb” táplálék típus alatt szerepelnek. Nagyemlős tetemekből való fogyasztást, a vadmacskával ellentétben nagyon ritkán mutattak ki, és szintén ritkán tapasztaltak kétéltű predációt is. Madártojás fogyasztásról a rendelkezésemre álló irodalomban nem számoltak be. Az egészséges házi és vadmacskára sem jellemző a növényfogyasztás, a növényi táplálékukban főként a normális bélműködés érdekében alkalmanként elfogyasztott pázsitfűfélék szerepeltek.
