Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 31 ok között is eltérő aktivitása, mozgáskörzete is meghatározhatóvá vált (Herrmann 1994, Seiler et al. 1994, Herr 2008, Herr et al. 2009, Tóth et al. 2010). A külföldi vizsgálatok eredményei alapján ismertté vált például, hogy a városlakó nyest nagyobb egyedsü- rüségben fordulhat elő, mint természetes élőhelyein. A hímek nagyobb területet birtokolnak, mint a nőstények (Seknack 1990, Posillico et al. 1995). Egy Németországban végzett vizsgálat szerint (Herrmann 1994) a falvakban élő nőstény nyestek mozgáskörzete 16 és 72 ha között, a hímeké 10 és 88 ha között változott, míg a településen kívül élő nőstények mozgáskörzete 185 ha volt, a hímeké 292 és 310 ha között változott. Olaszországi külterületen 350-400 ha-os mozgáskörzetet számítottak (Serafim és Lovari 1993). Luxemburg déli országrészében, kisvárosi környezetben a hímek mozgáskörzete 113 ha, a nőstényeké 37 ha, a nyestpopuláció sűrűsége 4,7-5,8 kifejlett egyed/ km2 volt (Herr et al. 2009). A nyest éjjeli aktivitási csúcsidőszaka is segíthette az urba- nizálódást, ami különösen előnyös az utódok felnevelésének időszakában (Broekhuizen és Müskens 2000). Ugyanakkor a nappal aktív időszaka is megnyúlt (Heltai et al. 2005, Herr 2008, Tóth et al. 2010, 2011). A nyári párosodási időszakban gyakoribbá válik a terület birtoklását jelző ürülékek (és vizelet) tereptárgyakon, pl. köveken, fíícsomón történő elhelyezésének gyakorisága (Seiler et al. 1994), ekkor a nyest nappal is sokat mozog (Posillico et al. 1995). A vizuális és szagjelek elsősorban az azonos ivar távoltartását szolgálják, de az aktuális szaporodásbiológiai állapotot is jelzik (Macdonald 1980). Szaporodásbiológiája a nyusziéhoz nagymértékben hasonló. Vemhessége kb. nyolc és fél hónap, ebből a tényleges kihordás ideje kb. 30 nap (Johnson et al. 2000). Közép-Európában a kölykezések zöme márciusra esik. Az alom 3-5 kölyökből áll. A fészek biztonságos faodvakban, padlásokon, farakásokban van. A kölykök kéthónapos koruktól kezdenek anyjukkal együtt vadászni és 4-5 hónapos korban (ősszel) önállóvá válhatnak, de csak második életévükben válnak ivaréretté. A nyest életmódjáról további részletek magyar nyelven például Faragó (2002), Heltai et al. (2010) és Tóth et al. (2010, 2011) munkáiban olvashatók. A nyest mindenevő, opportunista ragadozó. Többnyire talajszinten vadászik, de köny- nyedén mozog a lombkorona szintben is. Tápláléka évszaktól és a terület jellegétől függően is nagy változékonyságot mutat. Zsákmányul ejti a vándorpatkányt, a házi egeret, az erdei egereket, a mezei pockot, ritkán megfogja a pézsmapockot, a denevéreket, és a cickányokat is. A házi verebet, a füsti fecskét, a balkáni gerlét és a különböző házi- szárnyasokat is elkapja. A gerinceseken kívül gyümölcsöt, ízeltlábúakat, férget, dögöt egyaránt fogyaszthat. A többi kisragadozóhoz hasonlóan kárt tehet földön, vagy padlástérben fészkelő madarak, így a gyöngybagoly állományaiban is. Nyáron és ősszel nagyobb mennyiségben fogyaszt növényi táplálékot, míg az állati táplálék inkább a téli és a tavaszi táplálékában dominál. Időnként, településeken tetemeket, tojásokat halmozhat fel. "Nagyon édesszájú", kedveli a magas szénhidráttartalmú élelmet, legyen az érett gyümölcs vagy csokoládé. A budapesti nyestek táplálék összetétele a zöldfelületek aránya alapján képezett övezetek sajátosságai szerint és évszakosán is változó, és az antropogén hulladék, mint lehetséges hasznosítható forrás a nyest számára nem nélkülözhetetlen, mert a városban is bőven talál növényi táplálékot és zsákmány állatokat: pl. madarakat, vagy a házi kedvencek szabadon hagyott eleségeit (Tóth et al. 2011). Mezőgazdasági művelés alatt álló és vidéki (rurális) környezetben élő nyestek táplálék-összetételét számos tanulmányban (9. melléklet) elemezték a mérsékelt égövön (pl. Goszczynski 1977, Rasmussen és Madsen 1985, Goszczynski 1986, Tester 1986, Lódé 1994, Posillico et al. 1995, Pandolfi et al. 1996), a mediterrán régióban (pl. Serafini és Lovari 1993, Bermejo és Guitian 2000), erdei és magashegyvidéki sziklás területeken (Delibes 1978, Lucherini és Crema 1993, Brangi 1995), valamint erdősmezőgazdasági művelés alatt álló területen (Genovesi et ál. 1996). A településeken élő
