Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
24 Natura Somogyiensis A vörös róka a gyakoriságából és a táplálkozási szokásainak viszonylagos jobb ismertségéből adódóan praktikus összehasonlítási alapot jelent a kevésbé ismert hazai versenytársak táplálkozásvizsgálata során. Hazai rókák hullaték analízisre alapozott táplálkozásbiológiai vizsgálatát 1991/1992-ben Fonó község körzetében kezdtük, majd kiterjesztettük más Somogy és Baranya megyei területekre. 1998-tól az Országos Emlős Ragadozó Monitoring Program keretében az ország számos területéről gyűjtött nagyszámú róka gyomortartalmát is vizsgáltuk. Szürke farkas (Canis lupus Linnaeus, 1758) A farkas eredetileg egész Európában előfordult, de az élőhelyeinek átalakítása és a folyamatos üldözés miatt a legtöbb országából kipusztult. Szigetszerü populációi főként hegyvidéki területeken maradtak fenn. Napjainkban elterjedési területe és állománysűrűsége is nő. A holarktikus elterjedési területén belül sokféle élőhely-típusban, például tundrán, tajgán, sztyeppvidéken, sivatagban, sziklás vidéken megtalálható (Trense 1989, Mitchell-Jones et al. 1999, Boitani 2000). Korábbi stabil állományával (Faragó 1989) szemben mára Magyarország egyik legritkább ragadozójává vált. Az 1980-as évek végétől az Északi-középhegységben Aggtelek és Zemplén térségében, valamint Bács- Kiskun megye déli részén észlelték gyakrabban az előfordulását, a többi területen csak egy-két ritka, alkalmi megfigyelése történt (Faragó 1989, Szemethy és Heltai 1996, Szabó et al. 2000). A hazai élőhelyeit a hegyvidék belsejének zárt erdőségei, illetve a nagy kiterjedésű alföldi telepített erdők jelentik, ritkán fordul elő nyílt vidékeken (Faragó 1989, Szemethy et al. 2004a). A nagytestű ragadozó emlős fajok közé tartozik. Testtömege szlovákiai mérések (Hell és Paule 1982) szerint 26-63 kg, a kanok átlagtömege 43 kg, a szukáké 36 kg. A farkas falkában élő, territoriális állat. A falkát a domináns hím és a domináns nőstény vezeti. A falka a territóriumának határait szagjelekkel jelöli meg. A táplálékellátottságtól függően rendszeres, normális aktivitásuk során is nagy (70-1200 km2), Közép-Európában 100-500 km2 kiterjedésű területet használnak (Peters 1993). Az új területeket a törzspopuláció életerős fiataljai népesítik be (Faragó 1989). A farkas jellemzően monogám állat. A falkán belül csak a domináns (alfa) hím és nőstény szaporodik. A téli (január-március) szaporodási szezon után 62-70 napra születik meg a 3-8 kölyök. A fiatalok nyár közepén kezdenek önállóan vadászni és a téli időszakra már csatlakoznak a falkához. Ivarérettségét körülbelül két évesen éri el (Peters 1993). A farkas, mint csúcsragadozó jelentős szabályozó, szelektáló szerepet tölt be a táplálékhálózatban (Mills et al. 2001, Glowacinski és Profus 1997). A csúcsragadozók általános ökológiai szerepe például a közösségek stabilizálásában jelölhető meg (pl. Szentesi és Török 1997, Heltai és Szemethy 2010). Széles táplálékspektrumú, a csoportmérettől, a préda méretétől és a nagyvadfajok alkotta közösség összetételétől függően változatos vadászati stratégiát követő opportunista ragadozó (Okarma 1995, Mech és Boitani 2003). A táplálkozási szokásait a fentieken túl befolyásolja például a farkas populáció sűrűsége, az évszak, az emberhez kötődő táplálékforrások (pl. hulladék, dög, legelő háziállat) elérhetősége is (Okarma et al. 1995, Salvador és Abad 1987, Ansorge et al. 2006, Gúla 2008, Iliopoulos et al. 2009). Mindig a legkönnyebben hozzáférhető, legnagyobb nettó nyereséget nyújtó prédát zsákmányolja. Különösen a nyári időszakban fogyaszt előszeretettel kisemlősöket (nyulat, ürgét, hörcsögöt, pockot, egeret), télen viszont a nagyobb testű prédaállatokat részesíti előnyben (6. melléklet). Táplálkozási szokásai tehát erősen függnek a farkas populáció sűrűségétől is. Alacsony sűrűségnél az egyedek magányosan vagy kis csoportokban vadásznak, elsősorban kisebb testű állató
