Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 21 szerepelt táplálékként, mely a vadászható madarak egy részéhez hasonlóan, Englund (1965) feltételezése szerint elhullott példányokból származhatott. A madarak közül legnagyobb arányban vadászható fajdféléket és fácánt, kisebb részben tőkés récét, szárcsát és erdei szalonkát evett a róka. Az egyéb táplálékféleségek között előfordultak gyíkok, keresztes vipera, békák, futrinkák, galacsinhajtók, pattanóbogarak, földigiliszták, kullancsok, stb. Ezeken kívül a róka étrendjében háziállatok vágásából származó hulladékok és szemét, továbbá kerti és vadon termő gyümölcsök is szerepeltek. Közvetlen kukoricafogyasztást is feljegyeztek (Englund 1965). Dániában, erdővel tarkított mező- gazdasági művelés alatt álló területekről származó gyomor minták alapján, szintén a kisemlősök bizonyultak a róka leggyakoribb táplálékának (Jensen és Sequira 1978). A gyomrok 67%-ában találtak kisrágcsálókat és a táplálékmaradványok 19-36%-a származott élőhelytől függően mezei, vagy üregi nyúltól. Róka, borz, őz és háziállat (főként baromfi) maradványok is előfordultak a mintákban. Vadon élő madarak a gyomrok 37%- ában szerepeltek, ezek egy része a közepes testméretű, vagy nagyobb madarak közé tartozott (pl. varjúfélék, fácán, fogoly), de többségük a kistestü énekesmadarak közül került ki. Litvániában (Baltrunaite 2002) a kisemlősök mellett a nagyvad tetemek fogyasztását találták még számottevőnek. Skóciai, főként mezőgazdasági művelés alatt álló területeken a róka tavaszi, vagyis kölyöknevelési időszakban vizsgált étrendjében jelentős volt a bárány részaránya (35-40%), bár az év többi részében a kisemlősök domináltak (Kolb és Hewson 1979, 1980). Az üregi nyúl fogyasztás ősszel, és a madaraké tavasszal volt jelentős. A kimutatott táplálékmaradványok legelőn tartott juhok dögfogyasztásából származtak, ugyanis a Szerzők a vizsgált mintákban dögbogarakat és légylárvákat is találtak. Kölyök róka táplálékban rókakölyök maradványokat is kimutattak (K olb és Hewson 1980), feltehetően elhullott testvéreik fogyasztásáról lehetett szó. Hewson (1983) vizsgálata szerint a meghatározó kisemlős táplálék mellett, alkalomszerűen közepes méretű állatok, pl. üregi nyúl, lilék és hófajd fogyasztása is előfordult. Lloyd (1980) vizsgálata szerint, ahol a két nyúlfaj együttesen előfordul, a róka a vadászat során előnyben részesíti az üregi nyulat a gyorsabb menekülésre képes mezei nyállal szemben. Európa északabbi területein számottevő rovarfogyasztást csak ősszel tapasztaltak (Jensen és Sequeira 1978) és a növényi táplálék szerepe is mérsékelt (5. melléklet). Európa középső zónájában a róka számára az általában még mindig meghatározóan fontos kisemlősök mellett már számottevő az egyéb táplálékféleségek fogyasztása is (5. melléklet). Nagy-Britannia délebbi területein a kisemlősök mellett a nyúl-, a madár- a háziállat és a rovarfogyasztás egyaránt jelentős volt (Lever 1959). Hasonlóképp, lengyelországi erdős-mezőgazdasági mozaikos területen végzett vizsgálat szerint (R yszkowski et al. 1971), a róka számára évszaktól függően többféle táplálék típus, pl. kisrágcsálók, növények, mezei nyúl és elhullott őz is fontosnak bizonyult. Szintén Lengyelországban végzett hullaték vizsgálatban (Goszczynski 1986), a róka étrendjében hasonló arányban találtak kisrágcsálókat (33%, ebből mezei pocok 21%), madarakat, beleértve a házi szárnyasokat is (25%, ebből fácán 7%) és nyulat (26%). A kisemlősök nyáron és ősszel, a nyulak és a madarak télen és tavasszal szerepeltek nagyobb mennyiségi arányban a róka táplálékában. A kisemlősök, valamint a nyúl és madár táplálék fogyasztási aránya között negatív kapcsolatot találtak. A róka a kisemlősök hiányát több madár és nyúl fogyasztásával kompenzálta (Goszczynski 1986). Pocok gradáció évében a róka egész évben gyakrabban fogyasztott pockot. Az egyéb táplálékalkotók között szerepelt őz, vaddisznó, kutya és róka is. A mezei nyúl fogyasztására a hőmérséklet és a hó borítás is hatást gyakorolt (Goszczynski 1977, 1986); a róka mély hóban gyakrabban ejtett zsákmányul mezei nyulat. Pielowski (1976a) vizsgálata szerint agrár- területen a róka predációjának tulajdonítható a kifejlett mezei nyulak 2%-os, a szaporulat 10%-os csökkenése. Feltételezése szerint a kimutatott nyúltáplálék jelentős része
