Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.7. Hermelin
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 149 szakban csökkent a kisemlősök és emelkedett a gerinctelenek fogyasztási gyakorisága (63. és 64. ábra). Összegezve, a hazai hermelinek a lehetséges 13 fő táplálék típus közül mindössze hétből táplálkoztak (65. ábra), ráadásul ezek közül is csak egy, a kisemlősök csoportja szerepelt az étrendben meghatározó gyakorisággal (60,9%). Ezt követték a madarak (18,4%, amiből a madártojás 1,4%) és az ízeltlábúak (16,5%). A fennmaradó táplálék típusok fogyasztási gyakorisága együttesen mindössze 4,2%-ot tett ki. Táplálkozási niche-szélesség A hazai hermelinek táplálkozási niche-szélessége a 13 fő táplálék taxonra alapozott számítás szerint nagyon szűk volt (Bsta, 0,11±0,02). A területtől függő különbség csak marginálisan volt szignifikáns (tj=l 1,00, P=0,058). Zsákmányválasztás A hermelinek zsákmányállatainak döntő többsége 50 g-nál kisebb testtömegű volt (66. ábra, Fonó körzetében: 94,1%, a Lankóci erdőben: 97,4%). Ennél nagyobb fajokat, pl. vakondot, vízipockot, mezei nyulat, vízisiklót a hermelinek csak ritkán választottak. A fogyasztott zsákmányállatok tömege szerinti eloszlások közötti területtől (és egyben élőhely típustól) függő különbség nem volt szignifikáns (%23=2,14, P=0,543). A hullaték mintákban szereplő zsákmányállatok nagyobb része talajszinten élt (66. ábra, Fonó körzetében: 65,4%, a Lankóci erdőben: 86,8%). Területtől (élőhely típustól) függően a préda fajok zónája szerinti eloszlások között a különbség jelentős volt (x22=6,69, P<0,05), a hermelin a Lankóci erdőben talajszinten élő, Fonó körzetében bokrokon és fákon élő fajokat (30,9%) választott gyakrabban (58. melléklet). Vizes élőhelyek előfordulása ellenére vizes élőhelyhez kötődő fajok mindkét területen ritkán (3,7%, ill. 2,6%) szerepeltek a hullaték mintákban. A fogyasztott zsákmányállatok jelentős része élőhely generalista faj volt (66. ábra, Fonó körzetében: 51,5%, a Lankóci erdőben: 34,2%). A fennmaradó táplálék fajok nagyobb része nyílt élőhelyeken (30,9%, ill. 39,5%), kisebb része fás szárú növényzettel borított élőhelyeken élt mindkét területen (17,6%, ill. 26,3%). A területtől (élőhely típustól) függő különbség a fogyasztott zsákmányállatok élőhely típusa szerinti eloszlásokban nem volt jelentős (%22=3,67, P=0,160). A hermelin vagy vadon élő állatokat (66. ábra, Fonó körzetében: 48,5%, a Lankóci erdőben: 68,4%), vagy vadon és emberi környezetben egyaránt előforduló fajokat választott. Kifejezetten emberi környezethez kötődő zsákmányállatok egyik területen sem szerepeltek a táplá& OO 72 •E I o 100 80 60 40 20 0 S o o o o o o o o CO o ' • o Tömegkategória (g) Élőhely zóna Élőhely Emberi kömyetípus zethez kötődés 66. ábra: A hermelin táplálék-összetétele a fogyasztott állatok tömege, jellemző élőhely zónája, élőhely típusa és emberi környezethez való kötődése alapján (átlag±SE)
