Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
14 Natura Somogyiensis tenek (Litvinov 1979 cit. Demeter és Spassov 1993). Izraelből kismértékű madárfogyasztásról számoltak be sivatagi (Macdonald 1979) és mezőgazdasági művelés alatt álló területről (saját vizsgálatok) egyaránt. Algériai hegyvidéki területen gyűjtött minták 5%-ában fordult elő madarak maradványa (Khidas 1990). Görögországban, Számoszon és Momos vidékén egész évre kiterjedő vizsgálatban a madarak másodlagos táplálkozási szerepét említik (Giannatos et al. 2010). Szintén Görögországban, a Nestos folyó torkolatvidékén, mocsári élőhelyek, bozótosok és extenzív mezőgazdasági kultúrák alkotta mozaikos területen tavaszvégi időszakban (vagyis a madarak fő költési időszakában) kiemelkedően nagyarányú madár - főként közepes testméretű madár - fogyasztást tapasztaltunk. Bár ugyanitt a madarak a késő őszi időszakban, a sakál táplálkozásában alárendelt szerepet töltöttek be. Magyarországi mezőgazdasági művelés alatt álló területen a fácán és a kistestű énekesmadarak fogyasztása igen kismértékű volt. A háziállatok közül a sakál tápláléklistáján előfordulnak hagyományos gazdasági házi állatfaj ok, így a nagytestűek közül a juh, a kecske, a sertés, a szarvasmarha, a bivaly, a szamár, a kisállatok közül a házinyúl, a baromfifélék és tojásaik. A házi macska bár önmaga is ragadozó, de gyakran a háziállatok között szerepel, ugyanis a táplálékmaradványok alapján nem állapítható meg az eredete, nevezetesen hogy elvadult, vagy háztól kijáró volt-e, illetve hogy a sakál elpusztult példányból táplálkozott-e. Hasonló probléma áll fenn a kutya esetében is. Ezek sakál táplálékként ritkán számottevők. A sakál legfeljebb birka, vagy kecske méretű állatokat ejt el, de háziállatok szabadon hagyott tetemeit és más ragadozók zsákmánymaradványaiból is előszeretettel eszik. Indiában bivaly és szarvasmarha dög fogyasztást jegyeztek le (Aiyadurai és Jhala 2006); nappal a falusi kutyák esznek a háziállat tetemekből, éjszaka a sakálok. Bangladesben, Jaeger et al. (2007) nagyszámú hullaték minta vizsgálata alapján, nem tapasztaltak kecskefogyasztást, amit azzal magyaráztak, hogy a kis nyájakban tartott kecskéket a lakott helyek közelében éjszakára karámba hajtják. Ugyanakkor, a Szerzők a tanulmányukat megelőző időszakban maguk is megfigyelték, amint a sakálok kecskét ejtenek zsákmányul. Szintén Bangladesben a sakálok jelentős dögeltakarító szerepéről számoltak be (Poché et al. 1987); a háziállat maradványok között patások és baromfifélék szerepeltek. Izraeli vizsgálatok szerint jellemzően háziállat maradványok jelentik a sakálok fő táplálékát. Macdonald (1979) a Negev sivatagban és a Holt-tenger mellékén végzett vizsgálatában különösen nagyarányúnak találta a háziállat maradványok (baromfi, szarvasmarha, szamár) előfordulását. Hasonlóképp a sakálok fő táplálékát jelentették a dögtereken megtalálható háziállat tetemek, a baromfifélék és azok tojásai (Borkowsk.1 et al. 2011, saját vizsgálatok). Más Izraeli tapasztalatok szerint (Yom-Tov et al. 1995) a sakálok a nagy kiterjedésű, ezáltal nehezen felügyelhető legelőterületeken (a Golan-fennsíkon) az újszülött szarvasmarha borjak 1,5-1,9%-át ejtik zsákmányul, amivel az állattartóknak érzékeny kárt okoznak. Algériában végzett vizsgálat szerint a juh és a szarvasmarha alapvetően dögfogyasztásból származik és gyakori tápláléka a sakálnak (Khidas 1990, Amroun et al. 2006). Mezőgazdasági művelés alatt álló algériai területen a baromfi másodlagos fontosságú tápláléknak bizonyult (Amroun et al. 2006). Az európaiak között az elsők közé tartozó bulgáriai vizsgálat (Atánassov 1953) fontos megállapítása, hogy a sakálok télen elsősorban dögevők. Szintén Bulgáriában, de későbbi időszakban végzett megfigyelésekre (vagyis nem terepi kutatásra) alapozva viszont a háziállat állományt (juh, kecske, sertés, baromfi) veszélyeztető fő tényezőként a sakálok gyors európai térhódítását jelölték meg (Stenin et al. 1983). Háziállat dög jelentette a sakálok fő táplálékát Görögországban, Számosz szigetén és a Momosi területen (Giannatos et al. 2010), valamint a Nestos folyó torkolatvidékén is a vizsgálatunkban. Számoszon leggyakoribb táplálék a házi sertés volt, ezt követte a kutya, a házi macska, a házinyúl és a juh. A dögként való fogyasztásukat a hullatékokban megtalált lárva maradványok jelezték. A
