Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.6. Nyest
138 Natura Somogyiensis ^ 100% v 60% - 40% i 2« ’S, 20% ] 0% : n S3 Növények ■ Egyéb állatok 11 Háziállatok H Madarak □ Kisemlősök Tél Tavasz Nyár Ősz 22 17 13 24 57. ábra: A nyest összevont évszakos táplálék-összetétele gyomortartalom vizsgálat alapján (adatok: Heltai et al. 2010) Megjegyzés: 1999-2003, E% - százalékos relatív előfordulási gyakoriság, n - mintaszám. között főként gyümölcsök fordultak elő. A 76 nyest gyomorban összesen 18 különböző állat és 7 növényi táplálék taxont azonosítottunk. A gyomortartalom vizsgálatban szereplő nyestek standardizált táplálkozási niche-e, az állati táplálékot alapul véve viszonylag szűk volt a téli-tavaszi és a nyári-őszi időszakban is (Bsta, 0,25, ill. 0,24, az időszakok sorrendjében). Martes fajok táplálék-összetétele Kétújfalu körzetében A faj szinten pontosabban nem meghatározható nyest/nyuszt (továbbiakban Martes taxon) hullaték mintáiban kisemlősök és növények felváltva domináltak (58. és 59. ábra). A 2003-as év telén a kisemlős fogyasztás visszaesésének (58. ábra) hátterében ugyanazok az okok állnak, amelyeket a Kétújfalu körzetében vizsgált közösség többi ragadozó fajánál részleteztem. A vizsgált időszak második felében az első két évhez képest szignifikánsan csökkent a kisemlősök (MANOVA, F ^=21,51, P<0,001) és megemelkedett a növények (Fj=5,ll, P<0,05) fogyasztása. A változatos kisemlős táplálékban (58. ábra, 57. melléklet) a mezei pocok dominált, de előfordult benne erdei pocok, közönséges kószapocok, erdeiegér, güzüegér, törpeegér, mogyorós pele, közönséges vakond és cickány is. A tavasz kivételével (1,6%), alacsony biomassza számítás szerinti arányban evett mezei nyulat is. A madártáplálékban (58. ábra, 57. melléklet) veréb (ősszel), csuszka (télen és tavasszal), meghatározhatatlan kistestű énekesmadár, seregély (tavasszal), fácán (nyáron), közepes testméretű madár és madártojás is előfordult. A Martes taxon tavasszal fogyasztott gyíkokat, békákat, halakat; táplálkozott kutya (télen) és macska dögből (nyáron), valamint juh gyapjú is előfordult a hullatékokban (télen). Ritkán és kis mennyiségi arányban őzet nyáron (0,2%), gím- és dámszarvast télen (<0,1%), vaddisznót egész évben (0,1-2,0%), vadmalacot tavasszal fogyasztott. A gerinctelenek között leggyakrabban futóbogarak szerepeltek (nyáron); számottevő házi méh és vele együtt viaszfogyasztást - feltehetően kaptár kifosztásából - is kimutattunk. A növényi táplálékban főként a szezonálisan rendelkezésre álló, vadon termő gyümölcsök szerepeltek (57. melléklet). A Kétújfalu körzetében élő Martes taxon hullaték mintáiban összesen 49 különböző állat és 11 növényi táplálék taxont mutattunk ki a négy éves vizsgálat során. A tíz fő táplálékkategóriára alapozott számítás szerint a Martes taxon átlagos (±SE) standardizált táplálkozási niche-e szűk volt (Bsta, 0,11±0,02). Sem az évek közötti
