Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.2. Aranysakál
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 113 alacsony szinten mozgott. A táplálékhiányos időszakot leszámítva a növények sem játszottak fontos szerepet a sakálok táplálkozásában. A tőlünk délebbre eső földrajzi szélességű területeken (Poché et al. 1987, Balasubramanian és Bole 1993, Mukherjee et al. 2004, 4. melléklet) a sakálok lényegesen gyakrabban fogyasztanak gyümölcsöket, mint amit mi tapasztaltunk, amely feltehetően főként a kistestű gerinces állatok ottani kisebb, és a növényi táplálékok egész évben nagyobb készletével függhet össze. Ellentétben egyes Balkán-félszigeti és Közel-keleti megfigyelésekkel (Stenin et al. 1983, Demeter és Spassov 1993, Yom-Tov et al. 1995), a jelen vizsgálatban, eseti birkalegeltetés mellett, nem mutattunk ki háziállat predációt. Ennek oka (Jaeger et al. 2007), hogy a juhokat éjjel a közeli faluba hajtották, a területen pedig kutyákkal őrizték, és a legeltetés sem volt rendszeres. Csak dögtérről történő háziállat fogyasztást tapasztaltunk, ahogy a róka esetében is. Nem mutattunk ki szemétből való táplálkozást sem. A területen nem volt hulladéklerakó hely, a települések is távol helyezkedtek el és bőségesen álltak rendelkezésre természetes táplálékok. Tekintettel a hazai vizsgálati területeink alacsony apróvad sűrűségére, különösen érdekes lehet a Görögországban, madárparadicsomnak számító területen a kölyöknevelési és egyben a madarak fő költési időszakára kiterjedő vizsgálatunk eredménye. Bár, ez speciális természeti adottságú terület, mediterrán tengermelléki mocsárvidék, mégis figyelemre érdemes lehet az, hogy a sakál számára a kölyöknevelési időszakban a madártáplálék kiemelkedően fontossá válhat. A vizsgált területen, a kölyöknevelés időszakában a sakálkölykök táplálékának 36%-át madár és szintén 36%-át háziállat dög alkotta. Bár a háziállat (kecske, juh) tetemekből történő nagyarányú fogyasztás a mediterrán régióban végzett vizsgálatokból jól ismert (4. melléklet), azonban ennek és a madaraknak a sakál kölyöknevelési időszakban jelentkező dominanciája nem volt ismert az irodalomból. Ebben az esetben a fészektelepek a sakálok számára feltehetően könnyen megközelíthe- tőek voltak, a főként közepes és nagy testméretű madarak fészekaljai, vagy elhullott példányai nagy tömegben álltak rendelkezésre, amit a sakál ki is használt. Összességében, az eddigi hazai vizsgálataink az aranysakál számára egyértelműen a kisemlős táplálék, azon belül a mezei pocok elsődleges fontosságát mutatják. Szokatlan környezeti feltételek mellett a sakál gyors táplálékváltásra képes, a másodlagos táplálékai területtől függően eltérnek. A táplálkozási niche-szélesség értékek alakulása nagyon érdekes összefüggést jelez, ami a faj gyors terjedésének okát is részben magyarázhatja. Nevezetesen, az elterjedési peremterületén a sakál táplálkozási niche-szélessége többszöröse, mint ahol már évek óta jelen van és stabil állománya alakult ki. Vagyis, az új területeken a többféle táplálékforrás közül nemcsak egyet, hanem többet is jelentős arányban hasznosít. Ugyanakkor, ahol már rendszeres a jelenléte, a táplálkozási niche-e nagyon szűk is lehet, táplálkozási szokásai a specialista fajokra jellemzőek. A táplálékkínálat változásával, például kritikus (táplálékhiányos) időszakban a táplálkozási niche-e a többszörösére szélesedik. Mindezek azt jelzik, hogy a sakál opportunista fajként, a nagyon széles táplálékspektrumát (összesen 56 különböző állat és 13 növényi taxon) jól kihasználva a „könnyű” (könnyen, veszély nélkül megszerezhető) táplálékokat kedveli a legjobban, ugyanakkor bármikor kész táplálékot váltani. Új területekhez való gyors alkalmazkodását az is elősegíti, hogy a sakálszülők a kölykeiket nagyon változatos táplálékkal látják el, így azok már életük korai szakaszában megismerik a lehetséges zsákmányfajokat. Hullaték analízisre alapozott vizsgálataink alapján leírtuk a hazai aranysakál táplálékmintázatát és további adatokkal járultunk hozzá a vonatkozó nemzetközi ismeretanyaghoz. További vizsgálatokat lenne célszerű végezni természetvédelmi kezelés alatt álló területeken (madarakban gazdag láp- és mocsárvidékeken, mocsárréteken), valamint olyan területeken, ahol a sakál jelenléte még nem állandósult.
