Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.2. Aranysakál
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 105 fB Növények E3 Gerinctelenek S Egyéb gerincesek ■ Szarvasfelék SÍ Vaddisznó □ Kisemlősök E% B% 28. ábra: Az aranysakál téli-koratavaszi táplálék-összetétele Mike-Csököly körzetében (adatok: Lanszki és Heltai 2002) Megjegyzés: 1996/1997 téli-koratavaszi időszak, n=24 hullaték minta, E% - százalékos relatív előfordulási gyakoriság, B% - fogyasztott táplálék biomassza számítás szerinti százalékos részesedése. tokát és halakat nem fogyasztott, a madarak, a hüllők (gyíkok) és a kétéltűek táplálkozásban betöltött szerepe jelentéktelen volt. ízeltlábúak (főleg futóbogarak és lótücsök) viszonylag gyakran (15,7%), de alacsony számított biomassza részesedéssel (0,4%) szerepeltek a táplálékban. Növények közül kukoricával és fűfélékkel táplálkozott, de ezeket nem fogyasztotta jelentős arányban. A Mike körzetében vizsgált sakál téli - koratavaszi hullaték mintáiban összesen 14 különböző állat és 2 növényi táplálék taxont azonosítottunk. b) Táplálékmintázat a sakál hazai elterjedési központjában Általános táplálék-összetétel A Kétújfalu körzetében élő arany sakál táplálékában általában a kisemlősök domináltak (összesített évszakos átlag, B%, 70,2-89,6%, 39. melléklet). A kisemlősök részaránya a vizsgált 16 évszakban 36,9% és 97,1% között változott (29. ábra). A sakál legfőbb zsákmánya a mezei pocok volt, mely a Microtus taxon több mint 90%-át tette ki (39. melléklet). Fontos táplálékot jelentettek az erdeiegerek és az erdei pocok is. Vízipocok, pézsmapocok, mogyorós pele, törpeegér és güzüegér szintén előfordultak a sakál táplálékában, de ritkán és kis mennyiségi arányban. Cickányfélék csak ritkán kerültek elő a hullaték mintákból. Kisebb testméretű ragadozó emlősök, mint például menyét, vagy vörös róka nagyon ritkán, de szerepeltek a sakál étrendjében. Mezei nyúl jellemzően alacsony arányban (0-9,8%) volt jelen a táplálékban. Nagyvadfajok (0-42,6%, 29. ábra), közülük is elsősorban a vaddisznó (tavasszal főként malac) a sakál másodlagosan fontos tápláléka volt, ugyanakkor a szarvasfélék fogyasztási aránya a hullaték minták alapján igen alacsonynak bizonyult (39. melléklet). Háziállatokat (főként szarvasmarha és sertés dögöt, ritkán házi macskát) bár kis átlagos mennyiségi arányban, de alkalmanként számottevő mértékben fogyasztott (0-29,2%, 29. ábra). A fácán évszakonkénti fogyasztása 0 és 2,9% között alakult. Más gerincesek, mint például az egyéb madarak (főként kistes- tű énekesmadarak), siklók, gyíkok, halak (pl. csuka), valamint gerinctelenek (főként futóbogarak) kis mennyiségi arányban szerepeltek a mintákban (29. ábra, 39. melléklet). A sakál növényekkel is kiegészítette a táplálékát (0,2-31,9%, 29. ábra), különösen vadon
