Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Mecsek és környéke fürkészlégy faunája - Natura Somogyiensis 20. (Kaposvár, 2011)
A fürkészlégy fauna mennyiségi összetétele
14 NATURA SOMOGYIENSIS 2. táblázat: Az országos és a mecseki gyakorisági adatok összehasonlítása Gyakoriság Országos Mecsek I. Szórványos előfordulású 86 19,95 14 4,12 II. Ritka előfordulású 74 17,17 56 16,47 III.Mérsékelten gyakori előfordulású 175 40,6 170 50 IV. Gyakori előfordulású 92 21,34 96 28,23 V. Igen gyakori előfordulású 4 0,93 4 1,18 431 99,99 340 100 A legértékesebbnek tekinthető taxonok a szórványos előfordulásúak. A Mecsek faunájából az eddigi gyűjtések alapján az alábbi 14 faj tartozik ebbe a kategóriába: Alsomyia capillata (Rondani, 1859) Bithia modesta (Meigen, 1824) Cleonice callida (Meigen, 1824) (jelenleg csak a Mecsekből ismerjük) Drino lota (Meigen, 1824) Gaedia distincta Egger, 1861 Gonia maculipennis Egger, 1862 (jelenleg csak a Mecsekből ismerjük) Halidaya aurea Egger, 1856 Macquartiapraefica (Meigen, 1824) Phasia aurulans Meigen, 1824 Prosethilla kramerella (Stein, 1924) Ramonda spathulata (Fallén, 1820) Strongygaster globula (Meigen, 1824) Thelymorpha marmorata (Fabricius, 1805) Winthemia bohemani (Zetterstedt, 1844) (jelenleg csak a Mecsekből ismerjük) A fürkészlégy fauna mennyiségi összetétele A fürkészlégy-faunisztikai kutatás a Mecsekben az elmúlt évtizedekben viszonylag intenzíven folyt, és gyakorlatilag a hegység egész területére kiterjedt. Ebben jelentős volt a szerepe az óbányai és a püspökszentlászlói állandó jellegű Malaise-csapdának. A feldolgozott közel 10 ezer példány alapján aránylag jó képet kaptunk a fauna menynyiségi összetételéről. Az egyes fajokból gyűjtött példányok száma rendkívül széles skálán mozog. Viszonylag sok a csupán egyetlen vagy néhány példányban előkerült fajok száma. Ez természetesen nem jelenti feltétlenül azt, hogy ezek ennyire kis populációval képviseltek a területen. Ritkaságok előkerülésére a továbbiakban is számítani lehet. A fajok populációjának egyedszáma - a gyűjtések intenzitásától függetlenül -, évről-évre, illetve hosszabb időszakokon belül is elég nagy szóródást mutat. Az eddigi tapasztalatok alapján az egyedszámot jelentős mértékben befolyásolhatja a Malaise-csapda rendszeres alkalmazása is. Néhány olyan faj, mely a személyes gyűjtések eredményeként viszonylag kis mennyiségben kerül a hálóba, a Malaise-csapdába folyamatosan nagyobb egyedszámba repül. Erre a Mecsek esetében jó példa az Ocytata pallipes (Falién, 1820,), melyet főleg a püspökszentlászlói csapda fogott rendszeresen. Emiatt került mennyiségi szempontból az első helyre (5. ábra).
