Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)

TANÁCS L., KÖRMÖCZI L. & ZAKAR E.: A Duna-Tisza közi homoki sztyepprétek vadméh-közösségének hosszú távú változásai

212 NATURA SOMOGYIENSIS Eredmények megvitatása 1

977-78-79-ben 101 faj és egy változat, míg 2006-07-08-as évek során 93 faj került begyűjtésre. A vizsgálati periódusok során 142 vadméh taxont, valamint a mézelő méhet sikerült Kisbugac-pusztáról kimutatni. A 2006-07-08-as felvételezések során Kisbugac-pusztán az Andrena nycthemera Imhoff, 1866, Andrena oralis Morawitz, 1876, Andrenapyropygia Kriechbaumer, 1877, Halictus sajoi Blüthen, 1923, míg az 1977-78-79-es vizsgálatoknál az Anthophora aestivalis (Panzer, 1801) mutatkozott nagyon ritka fajnak. E terület Apoidea faunája sokkal gazdagabbnak mutatkozott, mint a Nagy-Alföld déli részén található, hasonló kiterjedésű természetvédelmi területeké, így a tisztásokkal tagolt ásotthalmi Kiss Ferenc Emlékerdő és a Zsombói erdő méhalkatú közössége (TANÁCS 1977). A vizsgált terület esetében sok Hylaeus, Halictus, Lasioglossum, Megachile és Bombus faj azonos JÓZAN (2000) által külső-somogyi legelőkön és gyepeken gyűjtött, valamint a Duna-Dráva Nemzeti Parkban előforduló (JÓZAN 1998) faunaelemeivel. A vadméh fauna gazdagsága mérséklődött az elmúlt években a 1977-78-79-es adatokhoz viszonyítva. Ez magyarázható azzal, hogy a klímaváltozás következtében eltűnt sok, folyamatos pollen- és nektárforrást biztosító gyomnövény, a talajvízszint csökkenése következtében. Viszont több, a nagyon ritka, ritka faj, mint 29 évvel korábban. Ez egyrészt magyarázható azzal, hogy a klíma felmelegedés következtében a délről és keletről migráló eremophil vagy hypereuryök intermedier elemek megjelenése növeli a nagyon ritka és ritka elemeknek az Apoidea közösségen belüli arányát, másrészt a melegebb biotópokban egyes taxonok feldúsulását lehet érzékelni a gyűjtések eredményeképpen. A tendenciákból következtetni lehet arra, hogy az ökológiai viszonyok megváltozásával a vadméh fauna elemeinek a migrációja következik be, amely egyes fajok megjelenését, feldúsulását, vagy eltűnését eredményezheti. A vadméh közösség aránya 2006-07-08 között állatföldrajzi értékelés szerint jelentősen megváltozott. 29 évvel később, a 2006-07-08-as felvételezések során a 1977-78-79-es gyűjtésekhez viszonyítva a melegkedvelő fajok aránya 13,19%-kal, vagyis 1,36-os növekedési hányadot mutatott. Főleg eremophil jellegű fajok (holomediterrán, észak-mediterrán, pontokaszpi-mediterrán, pontomediterrán, pontuszi fajok) aránya 48,39%-ot tett ki, a vadméh közösségnek majdnem a felét képezve. A felvételezések eredményei egyes fajok denzitásának a csökkenését igazolták. Ennek oka lehet elsősorban az, hogy a térségben a virágos növények borítottsága kisebb lett. A virágos növényfajok esetében, a nektárprodukció folyamatosságának megszakadása következtében egyes vadméh fajoknál az ivadékgondozási időszakban zavarok léphettek fel. Valószínűleg ezzel is magyarázható a korábbi gyakori, nagy denzitással rendelkező vadméh fajok közösségen belüli arányának a radikális csökkenése. A klíma-tűrőképesség alakulásánál egyértelműen kitűnik az, hogy az Apoidea közösségen belül, 1977-78-79-hez viszonyítva 2006-07-08-ra a melegkedvelő fajok aránya növekedett, míg a közömbös és a szélesebb hidegtürő fajok aránya csökkent. Ez főleg azzal magyarázható, hogy a klímaváltozás következtében nőtt melegkedvelő déli holomediterrán, pontómediterrán és dél-keleti euroturáni eredetű faunaelemek aránya és sűrűsége. Azt is ki kell emelni, hogy mindkét felvételezési időintervallumban előforduló, közös fajok zömmel szélesebb melegkedvelő euryök eremophil, vagy nagy ökológiai amplitúdóval rendelkező közömbös klíma-türőképességü hypereuryök intermedier fajok voltak. Hasonló tendenciák érvényesültek a Tisza töltésrendszer, hullámtér és mögöttes területein tevékenykedő vadméh közösségnél. Ott is a melegkedvelő és a közömbös