Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)

TANÁCS L., KÖRMÖCZI L. & ZAKAR E.: A Duna-Tisza közi homoki sztyepprétek vadméh-közösségének hosszú távú változásai

TANÁCS L., KÖRMÖCZI L. & ZAKAR E.: VADMÉH-KÖZÖSSÉGEK 209 A felvételezések eredményei arra utalnak, hogy a nagyon ritka, ritka és szórványosan előforduló fauna elemek aránya kissé nőtt, míg a gyakori fajok mennyisége lényegesen (6,99%-kal) csökkent. A gyűjtések eredményei egyes fajok denzításának a csökkenését mutatják. f.) Apoidea közösség rajzásidö szerinti értékelése a 1977-78-79 és a 2006-07-08 közötti vizsgálatok során (5. táblázat). Mindkét gyűjtési intervallumban legjelentősebb közösség alkotóknak mutatkoztak a közepes rajzásidejű Apoidea fajok. E csoportba sorolhatók egyes Hylaeus, Pseudapis, Nomioides, Megachile, Hoplitis, Osmia, Heriades, Anthidium, Tetralonia, Eucera, Anthophora, Epeolus, Xylocopa és Ceratina fajok. Korábbi 1977-78-79-es gyűjtések során 35 fajnak a közösségen belüli aránya 34,31% volt, míg a 2006-07-08-as évek során 34 faj hányada 36,17%-nak mutatkozott, tehát az értékek, közeliek voltak. Növekedés a közösségen belül 2,25%. A rövid rajzásidejű taxonoknak (23 faj) az Apoidea közösségen belüli aránya 29 év távlatában 22,55%-ról (14 faj) 15,05%-ra csökkent (7,50%). A csoport aránya kb. egyharmaddal kisebb lett. E csoportba tartoznak a Melitta, valamint egyes Megachile, Osmia, Coelioxys, Anthidium, Stelis és Epeolus fajok. A hosszú rajzásidejü, folyamatosan szaporodó vadméhek (20 faj) a 1977-78-79-es 19,61%-os szintről 2006-07-08-ra (13 faj) 13,99%-ra, majdnem egyharmad aránnyal csökkent a közösségen belül (5,70%). Viszont egyes Bombus fajok denzitása jelentősnek mondható. így a Bombus terrestris (Linnaeus) 14,20%-kal jelentős, míg a B. pascuorum (Scopoli) 2,37%-kal, B. humilis Illiger, 1,85%-kal számottevő vadméh közösségalkotó. Apoidea közösségen belül a 2006-07-08-as évekre, a hosszú rajzásidejü, kétnemzedékü fajok hányada (23 faj), 22,55%-ról (23 faj) 32,26%-ra (30 faj), 9,71%-kal növekedett. Itt a csoport növekedési aránya a közösségen belül jelentős. E csoportba az Andrena, Halictus, Lasioglossum fajok tartoznak. A vegetáció hosszú távú változása A vadméh közösség szerkezetét és dinamikáját a táplálékforrást biztosító növényzet jelentősen befolyásolja. Vizsgálati területünk életközösségeinek három évtizedes történetében is feltételezhető az Apoidea közösség megváltozásának hátterében a vegetáció szerkezetváltozása. Ezért röviden áttekintjük a növényzetben megfigyelt folyamatokat. A felső-bugacpusztai legelőgyep legelés alól kivont buckás területén létesített állandó szelvény mentén rögzítettük a flóraösszetételt és az egyes populációk relatív tömegességeit. Az 1999 óta egységes protokoll szerint történt mintavételekből kiszámítottuk a vegetáció egységes változásának lehetséges ütemét. A szelvény teljes hosszát egyetlen elemként kezelve az egyes populációk tömegességét a szelvényben mért összes előfordulásukkal adtuk meg. Ezeken az adatokon végzett főkomponens analízis azt eredményezte, hogy az általános vegetációszerkezet változás irányított (1. ábra). Az egyes évszakok adatait elkülönítve jelenítettük meg, amelyek kiinduló pontjai egymáshoz közeliek, az évszakok pontjainak az elmozdulása pedig átlagosan azonos irányba mutat. E trendnek a hátterében, a vizsgálati időszakban és az azt megelőzően tapasztalt szárazság húzódhat. A növényközösségek ökológiai állapot transzformációjának jellemzésére az ökológiai indikátor értékek közül azoknak az elemzése merülhet fel, amelyek gyorsabban változó vagy nagyobb mértékben ingadozó élőhelyi tulajdonságokhoz köthetők. A Nagy-alföld xerotherm élőhelyeinek növényközösségeire a csapadékeloszlás fejti ki az egyik legjelentősebb hatást, így a vízállapotra vonatkozó értéket választjuk. A Flóra adatbázisban (HORVÁTH et al., 1995) közzétett Borhidi-féle talajnedvesség (BW) indikátorszámok