Muskovits József - György Zoltán - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország hangyadarazsai - Natura Somogyiensis 18. (Kaposvár, 2011)
Határozókulcsok
10 NATURA SOMOGYIENSIS 9 (6) A farfedőn nem végig vannak redők, legalább a farfedő csúcsa sima, fényes. 10 (11) A farfedő széles ovális, csaknem végig redőzött, a csúcsa kis területen sima, a redők többé-kevésbé kanyargósak, illetve egyenesek (138. ábra). A tor világos szőrei egyenletes eloszlásúak, nem tömörülnek a közép előtt kétoldalt határozatlan foltba (3. alnem: Astomyrme S CHWARTZ, 1984). A fejpajzs kissé domború, a közepén kis dudorral. A rágó háromfogú, a hegyes csúcs alatti két fogacska apró (110. ábra). A rágó töve rozsdabarna, a csúcsa felé sötétedik. Az 1., a 2. és a 3. csápostoríz nagyjából egyenlő hosszú. A csáptőíz sötét, a csáp többi része vörösbarna, a csúcs felé sem sötétedik. A tor nagyjából 1,2-1,3-szor hosszabb, mint amilyen széles, az elülső és a hátulsó szögletek nagyjából derékszögűek, hegyesek, nem lekerekítettek. A torpikkely kicsi, néha alig látható. A 2. hátlemez közepe hosszúkás, ezüstös szőrfolttal, amely csaknem érinti a hátlemez elülső szélét, kétoldalt egy-egy kisebb, bizonytalanul határolt, azonos színű szőrfolttal. A 2. hátlemez hátulsó széle világos szőrsávval, amely középen előrefelé háromszög alakúan megnyúlik. A 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök. A fej ritkás, felálló, hosszú, fekete szőrökkel, világos szőrök egyáltalán nincsenek rajta. A tor nagyon durván gödröcskézett, ritkás, felálló és lesimuló sötét szőrökkel, a tor középső részei ritkás, lesimuló, vörösbarna szőrökkel. A lábak sötét gesztenyebarnák, a lábfej ízek világosabbak, ezüstös, felálló szőrökkel. Közepes termetű faj (186. ábra). 6-8 mm. Magyarországról leírt, eddig csupán innen ismert faj (MUSKOVITS & LELEJ 2010). Nagyon ritka, még csak kevés lelőhelyen találták (26. ábra). Nevét a típuslelőhelyéről (Pilisborosjenő) kapta, ahol Muskovits József gyűjtötte. Egy hím példánya is előkerült Sóskútról. Ismert fogási időszak: V. 8-X. 7. Elterjedés: Magyarország - Pilisi hangyadarázs Smicromyrme (Astomyrme) pilisensis M USKOVITS et LELEJ, 2010 11 (10) A farfedő keskeny ovális, a csúcsi része sima, a többi részén hosszanti, párhuzamos redőkkel. (141. ábra). A tor világos szőrei a közép előtt kétoldalt határozatlan foltba tömörülnek (4. alnem: Erimyrme LELEJ, 1985). A fejpajzs homorú, elülső szélén, középen fogszerü dudorral. Az 1. csápostoríz nagyjából olyan hosszú, mint a 2.. A rágó háromfogú, de a belső oldalszélen lévő két kis fogacska nagyon apró, alig látható (114. ábra). A tor nagyjából 1,4-szer hosszabb, mint amilyen széles. A torpikkely széles, körömszerű, jól látható. A tor rozsdavörös, a tor elülső széle fekete. A csáp vörösbarna, a csúcsa felé sötétedik. A lábak gesztenyebarnák, a térdek és a lábfejek vörösesek. A homlokon és a fejtetőn bizonytalan, közepes nagyságú folt látható lesimuló, világos szőrökből. A fej alsó részei, a potroh és a lábak ritkás, világos szőrökkel. A 2. hátlemez közepén egy, kétoldalt egy-egy kör alakú, határozott folt van, és a hátulsó szélén szőrsáv, amely középen előrefelé háromszög alakúan megnyúlt. Akis példányoknál a tövi folt néha gyenge. A 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök, a többi hátlemezen nincs szőrsáv. Kistermetű faj (190. ábra). 3-6 mm. Mediterrán elterjedésü. Magyarországon a gyakori fajok közé tartozik (27. ábra). Mind a nőstényeknek, mind a hímeknek sok lelőhelyét ismerjük elsősorban a homokos területekről. A hímek gyakran találhatók a vadmurok {Dauern carota L.) virágzatán. Ismert fogási időszak: IV. 15-X. 7. Elterjedés: Albánia, Ausztria, Cseh Köztársaság, Franciaország, Görögország, Horvátország, Szerbia, Magyarország, Olaszország, Oroszország, Románia, Szlovákia, Törökország, Ukrajna, valamint a Közel-Kelet (Szíria) - Déli hangyadarázs Smicromyrme (Erimyrme) sicanus (DE STEFANI, 1887)
