Muskovits József - György Zoltán - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország hangyadarazsai - Natura Somogyiensis 18. (Kaposvár, 2011)
Határozókulcsok
10 NATURA SOMOGYIENSIS 5 (2) A 2. hátlemezen egynél több kerek, világos szőrfolt van. 6 (7) A 2. hátlemezen két világos szőrfolt helyezkedik el egymás alatt. A tor csaknem négyzet alakú, alig valamivel hosszabb, mint amilyen széles. A rágó egyfogú (104. ábra). Az áltorszelvény nem szélesebb a tornál, felületén háromszög alakú, sekély gödröcskével. Az 1. haslemez hosszanti éllel. A farfedő határozatlan, szabálytalan lefutású redökkel, de a csúcsa sima, és rendszerint világos, ritkás, hosszú szőrök keretezik (133. ábra). A fej és a potroh fekete, a tor rozsdavörös, a torpikkely csúcsa sötét. A lábak lényegesen sötétebbek a tornál, csaknem gesztenyebarnák. A csáp barnásvörös, a csúcsa felé sötétedő, ritkán az egész csáp fekete. A fejtető és a tor háta ritkás, felálló, fekete szőrökkel, a fej lesimuló vöröses vagy sárgás árnyalatú szőrökkel, a homlok rendszerint világos szőrszálakból álló folttal. A fej és a potroh alsó részei, valamint a lábak ritkás, világos szőrökkel, amelyek gyenge sávot alkotnak a haslemezek hátulsó szélén. A 2. hátlemez hátulsó szélén világos szőrökkel, amelyek ritkán gyenge sávot alkotnak. A 3. hátlemez egész felülete világos szőrökkel fedett. Kisebb termetű faj (178. ábra). 4-7 mm. Eurázsiái sztyeppfaj. Általában a szárazabb, homokos területeken gyakori, de gyűjtötték hegyvidéken is. Magyarországon nagyon gyakori, mind a nőstények, mind a hímek sok helyről előkerültek (17. ábra). A hímek előszeretettel tartózkodnak a vadmurok (Daucus carota L.) virágzatán. A hímek rendszeresen foghatók éjszakai lámpázással is. Ismert fogási időszak: IV. 4-XI. 9. Elterjedés: Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, valamint Kirgizia - Hallei hangyadarázs Physetopoda halensis (FABRICIUS, 1787) 7 (6) A 2. hátlemez elülső részén harántosan elhelyezett 3 világos szőrfolt helyezkedik el, a hátulsó szélén pedig a középvonalban előrefelé kiszélesedő, világos szőr sávval. 8 (9) A rágó egyfogú. A farfedő igen változatos, lehet sima, pontozott, vagy ritkábban redőzött, de leggyakrabban a csúcsa sima és a tövénél hosszában redőzött (134. ábra). A fej és a potroh fekete, a tor rozsdavörös, a torpikkely sötétebb. A lábak jelentősen sötétebbek, mint a tor, csaknem sötét gesztenyebarnák. A csáp szürkés barnásvöröses, a csúcsa felé sötétedik, ritkábban az egész csáp fekete. A fejtető és a tor ritkás, fekete szőrökkel, gyakran a fejen és a toron a lesimuló szőrök vöröses vagy sárgás árnyalatúak. A fej alsó részei, valamint a potroh és a lábak ritkás, világos szőrökkel, a világos szőrök gyenge sávot alkotnak a haslemezek hátulsó szélén. A 3. hátlemez egész felülete világos szőrökkel fedett. Kisebb termetű faj (176. ábra). 4-6 mm. Nyugat-mediterrán elterjedésü. Magyarországon a ritka fajok közé tartozik, nálunk csak nőstények kerültek elő kevés lelőhelyről (18. ábra). Nőstény példány alapján leírt faj, a hímek nagyon ritkák. Ismert fogási időszak: IV. 16-X. 26. Elterjedés: Albánia, Ciprus, Görögország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Portugália, Spanyolország, Szerbia, valamint Észak-Afrika (Marokkó, Algéria) - Apró hangyadarázs Physetopoda pusilla (K LUG, 1835)
