Muskovits József - György Zoltán - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország hangyadarazsai - Natura Somogyiensis 18. (Kaposvár, 2011)
Határozókulcsok
10 NATURA SOMOGYIENSIS előrefelé, háromszög alakúan megnyúlt. A 3. hátlemezt teljesen befedik a világos szőrök. A lábak ritkás, felálló, világos szőrökkel. Közepes nagyságú (172. ábra). 6-12 mm. Mediterrán elterjedésű; a Pireneusi-félszigetről, Krétáról és Ciprusról egy-egy alfaját írták le. Nálunk a törzsalak él. Magyarországon a gyakori fajok közé tartozik (14. ábra). Nagyobb számban az alföldi és a dunántúli száraz, homokos területekről került elő, máshol csak elvétve találták. Larra-, Gorytes- és Dasypoda-fajok élősködője. Ismert fogási időszak: V. 29-X. 2. Elterjedés: Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Ciprus, Franciaország, Görögország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, valamint Kazahsztán, Mongólia, a Közel és a Közép-Kelet (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország, Irán, Törökország, Szíria) - Pusztai hangyadarázs Nemka viduata (P ALLAS, 1773) 2 (1) Szárnyasok, hímek. A fejpajzs erősen, homorúan ívelt. A fejpajzs elülső része középen két kis fogszerű kinövéssel. A rágó háromfogú, a külső oldalán középen erős, tompa kiszögelléssel (101. ábra). Az 1. csápostoríz kevesebb, mint fele olyan hosszú, mint a 2., amely valamivel hosszabb, mint a 3. (68. ábra). A szárnypikkelyek rövidek, nem nyúlnak túl a középhát és a hátpajzs közötti varraton (41. ábra). Az áltorszelvény hátulsó felülete lankásan lejt. Az 1. potrohszelvény hosszabb, mint a legnagyobb szélessége. Az 1. haslemez hosszanti éllel. A test, a csáp és a lábak feketék, a 2. potrohszelvény rozsdavörös, a hátulsó szélén sötét gesztenyebarna sávval. A fejtető ritkás, fekete szőrökkel, a homlokon a lesimuló szőrök világosak. Az előhát sűrű, lesimuló, világos szőrökkel, a középhát és a szárnypikkelyek ritkás, sötét szőrökkel. A hátpajzsot sűrű, fehér szőrök borítják, amelyek feltűnő világos szőrfoltot alkotnak. A lábak ritkás, világos szőrökkel, a 3. és a 4. hátlemezek világos szőrsávval, az 5-7. szelvények fekete szőrökkel. A szárnyak erősen „füstösek", nem átlátszók. A hímek feltűnően nagy termetűek, különösen a nőstényekhez képest (171. ábra). 12-19 mm. Nemka viduata (P ALLAS, 1773) Physetopoda SCHUSTER, 1949 A nőstények fejpajzsa homorú, fejlett harántéllel, a fejpajzs tövén dudorral. A rágó egyfogú vagy háromfogú. A farfedő a töve felé keskenyedik, csepp alakú, és oldalról rendszerint világos szőrökkel fedett. A hímek rágója háromfogú vagy kétfogú, a külső oldalán - a Physetopoda pusilla kivételével - a tövén erős, tompa kiszögelléssel. A fejpajzs rendszerint lapos, fényes harántsávval és két, egymáshoz közeli dudorral. A szárnyjegy rendszerint keskeny, és nem vagy csak gyengén szklerotizált. A potroh 2. hátlemezének oldalain van szőrfésű, de a 2. haslemezen nincs. A belső ivarfogó tövén lévő szőrök jelentősen hosszabbak a külső ivarfogónál. A genuszba 16 európai faj tartozik. Magyarországról 6 faj került elő. A Physetopoda punctata (LATREILLE, 1792) magyarországi előfordulását BAJÁRI (1954) közölte, de valószínű, hogy téves határozásról van szó, ugyanis egyetlen hazai lelőhelyről származó példányt sem találtunk az általunk vizsgált gyűjteményekben. Jellemző erre a nyugat-
