Muskovits József - György Zoltán - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország hangyadarazsai - Natura Somogyiensis 18. (Kaposvár, 2011)
Határozókulcsok
10 NATURA SOMOGYIENSIS 11 ( 10) Az 1. haslemezen lévő kiemelkedés hegyes, jól látható. A rágó a vége felé kiszélesedik (91. ábra). 12 (13) A hátulsó csípők belső oldalán apró, fogszerű nyúlvány van. Az 1. haslemezen hosszú él látható, amely a közepe felé tövis alakú nyúlványba megy át. A fejpajzs feltűnően mély, sima, fényes bemélyedéssel, amelyet magas szegély határol. A fejpajzs elöl középen ívesen kimetszett, a kimetszés elülső peremén kis fogacskával. A rágó háromfogú, a csúcsa felé erősen kiszélesedik, a belső szélén, nagyjából középen kis kiszögelléssel. A csáptő mögötti dudor nagy, a csúcsa fekete. A tor négyszögletes, csak kissé hosszabb, mint amilyen széles, az elülső szögletei nem hegyesek. Az 1. potrohszelvény nyúlványa közepes méretű, kifelé irányuló. A fej rozsdavörös, az elülső részén többé-kevésbé fekete vagy barna, a rágó rozsdavörös, a csúcsa feketés, vagy lehet teljesen barna. A tor rozsdavörös, a lábak feketék vagy barnák, a potroh fekete, vagy barnásfekete. Az 1. és a 2. hátlemez hátulsó széle sárgás szőrsáwal, a 2. hátlemezen lévő világos szőrsáv középen, háromszög alakúan előrefelé megnyúlik, a 3. hátlemezt teljesen befedik a világos színű szőrök. A4, és az 5. hátlemez elszórtan szőrözött, a szőrök sárgásak és a hátlemezek hátulsó szegélyén sűrűbbek. A tor és a potroh ritkás, felálló, hosszú, barna szőrökkel, a lábak ritkás, felálló, világos szőrökkel (155. ábra). 5-10 mm. Mediterrán elterjedésü. Magyarországon rendkívül ritka, csak három helyről került elő (8. ábra). A régebben Myrmilla erythrocephala-kévú azonosított gyűjteményi példányok szinte kivétel nélkül Myrmilla muticá-nak bizonyultak. Ismert fogási időszak: IV. 25-VII. 26. Elterjedés: Ausztria, Bulgária, Cseh Köztársaság, Franciaország, Görögország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szerbia, Szlovákia, valamint Észak-Afrika (Egyiptom, Tunézia) és a Közel-Kelet (Izrael, Libanon) - Vörösfejü hangyadarázs Myrmilla (Myrmilla) erythrocephala (LATREILLE, 1792) 13 (12) A hátulsó csípők belső oldalán nincs fogszerű nyúlvány. Az 1. haslemez középvonalában kis, tompa fogacska van. A fejpajzson lévő bemélyedést él szegélyezi, a fejpajzs elülső széle két jól látható fogacskával. A rágó háromfogú, a belső szélén hegyes kiszögelléssel, és a csúcsa felé sötétedik. A csáptő mögött dudor hegyes. A tor hátul a legszélesebb. Az 1. potrohszelvény nyúlványa kicsi, kifelé irányuló. A fej, a lábak és a tor rozsdavörösek, a potroh sötét szurokbarna, csaknem fekete. A csáp barnásvörös, a csúcsa felé sötétedik. A csáptő mögötti dudor és környéke sötétebb, szurokbarna. A fej és a tor hosszú, felálló, sötétebb, és rövid, lesimuló, világosabb szőrökkel. Az 1. hátlemezen nincs világos szőrsáv, a 2. hátlemezen a világos szőrsáv középen, előrefelé, háromszög alakúan megnyúlik, a 3. hátlemezen a világos szőrsáv kiterjed a hátlemez egész felületére. A lábak és a potroh alsó részei felálló, ritkás, világos, a 4. és az 5. hátlemezek világos barnás szőrökkel (154. ábra). 6-12 mm. Kelet-mediterrán elteijedésű faj. Magyarországi példányt a gyűjteményekben nem láttunk. Az MTM gyűjteményében két nőstény példány található „Szászkézd" (Erdély) lelőhelyről. Elterjedés: Oroszország, Románia, Ukrajna, valamint Azerbajdzsán, Grúzia, Irak, Irán, Örményország, Törökország és a Közel-Kelet (Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Szíria) Kaukázusi hangyadarázs [Myrmilla {Myrmilla) caucasica (KOLENATI, 1846)]
