Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)

KEVEY, B.: A Zselic szurdokerdei (Polysticho setiferi-Aceretum pseudoplatani Kevey in Borhidi et Kevey 1996)

42 NATURA SOMOGYIENSIS 600 550 500 450 400 >> |350 §300 C/5 °250 200 150 100 50 7. ábra: Néhány földrajzi táj szurdokerdeinek kvantitatív dendrogramja K% alapján (fúziós algoritmus: Group average, hasonlósági index: Euclidean distance) 1: Tornai-karszt (Jakucs 1967a: 15 felv.); 2: Bükk (Jakucs 1967a: 15 felv.); 3: Vértes (Isépy 1968: 15 felv.); 4: Bakony (Fekete 1963: 10 felv.); 5: Bakony (Kevey ined.: 37 felv.); 6: Keszthelyi-hegység (Kevey ined.: 20 felv.); 7: DélZala (Kevey 2008a: 26 felv.); 8: Zselic (Kevey ined.: 50 felv.); 9: Nyugati-Mecsek (Kevey 1997: 40 felv.); 10: Keleti-Mecsek (Kevey 1993: 26 felv.); 11: Peruéica (Fukarek - Stefanovic 1958: 8 felv.) Megvitatás Dél-Dunántúl lomberdei - így a szurdokerdők is - viszonylag erős szubmediterrán és illyr jelleget mutatnak, ezért a Magyar-középhegység szurdokerdeitől (ScolopendrioFraxinetum Schwickerath 1938) több délies elterjedésű növényfaj (nagyrészt AremonioFagion elemek) révén különböznek (részletes felsorolásukat 1. KEVEY 2008b). Dél-Dunántúlon sokáig csak a „Scutellario altissimae-Aceretum (A. O. Horvát 1958) Soó et Borhidi in Soó 1962" néven leírt szurdokerdő társulást tartottunk nyilván, amely a Mecsek (KEVEY 1993, 1997) és a Villányi-hegység (KEVEY 1984) kompakt kőzetein fordul elő. A közelmúltban a laza alapkőzetű szurdokvölgyek erdőtársulása került leírásra, „Polysticho setiferi-Aceretum Kevey in Borhidi et Kevey 1996" néven. Eddig ismert állományai Dél-Zalában (KEVEY 2008a), a Zákányi-dombokon (KEVEY 2008b) és a Zselicben (KEVEY ined.) fordulnak elő. A két dél-dunántúli szurdokerdő társulást több differenciális faj is elválasztja egymástól (részletes felsorolásukat 1. KEVEY 2008b). Az összehasonlító elemzésekből kiderült, hogy a dél-dunántúli szurdokerdők közül a zselici állományokban található a legtöbb Fagetalia faj (3. táblázat). Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy a Zselic - a Mecsekkel elentétben - a szubmontán klímazónába tartozik (vö. BORHIDI 1961). A Tilio-Acerenion elemek tekintetében az állományok ugyan valamivel faj szegényebbek, mint a mecsekiek (3. táblázat), ez azonban valószínűleg a kompakt alapkőzet hiányával hozható összefüggésbe.