Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)

HORVÁTH, GY, WÁGNER E. & TÓTH, D.: A pirók erdeiegér (Apodemus agrarius) mozgásmintázata különböző növényzeti borítású élőhelyeken

332 NATURA SOMOGYIENSIS 1. táblázat: A szétterjedési paraméterek statisztikája a két periódusban (ANOVA, Kruskal-Wallis-teszt) Paraméter 1. periódus H 2. periódus H Migrációs index Szegélytől mért távolság (m) Az egyedek elmozdulási távolsága (m) 20.108 <0.05 14.915 <0.05 14.794 <0.05 1.427 7.116 10.462 n.s. n.s. Eredmények A szétterjedési paraméterek értékelését mindkét periódusban külön-külön elvégeztük. A migrációs index értékei között az első periódusban nagyobb eltérések voltak, a legmagasabb értéket a Lankóci-erdő égerligetében regisztráltuk (2. ábra). A Bükkháti-erdő (BE), a Mattyi-tó menti degradált gyomtársulás (MT-1), illetve a kiszáradó magassásrét (KB-S1) értéke egyaránt 0.5-0.6 között alakult, míg a másik három területen (MT-2, MT-3, KB-S2) kaptuk a legalacsonyabb migrációs index értékeket. A kapott eredmény arra utal, hogy az előbbi élőhelyek erőteljesen heterogén jellegűek, így az állatokra kevésbé jellemző az élőhely gradiens menti, például szegélyhatás („edge-effect") indukálta diszperzió, mint a nagyobb kiterjedésű, ám különböző homogén területek viszonyában. Az Kruskal-Wallis-teszt az első periódusban szignifikáns különbséget adott a migrációs index különböző élőhelyekre kapott értékeinek összehasonlításában (1. táblázat). A második periódusban az eltérő élőhelyek esetében számolt migrációs index értékei kiegyenlítettek, nem mutatnak nagyobb különbséget (3. ábra). Ezt alátámasztotta az éves adatokkal elvégzett Kruskal-Wallis-teszt, miszerint a migrációs index értékeiben nem volt szignifikáns különbség az élőhelyek között. Ez a kiegyenlítettség az időjárási viszonyoknak az élőhelyre gyakorolt hatásával, és ennek következtében jellemző általános élőhelyi regenerációval magyarázható. Az első periódusban a szegélytől mért átlagos távolságokat vizsgálva a három mozaikos élőhely (Mattyi-tó) átlagértéke a legmagasabb, ezek közül is az üde gyomtársulásé (MT-2), ahol a pirók erdeiegér leginkább eltávolodott a szegélyterületektől (4. ábra). A Mattyi-tó menti adatok nem igazolták a faj szegélyterületekhez (ecoton) jellemző kötődését, mivel itt a táj mozaikos jellege miatt mindenhol nagy volt az élőhelyi változatosMT-1 MT-2 MT-3 Mintavételi terület 2. ábra: A migrációs index átlagértékei a különböző élőhelyeken az első periódusban