Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)

KÖRTÉSI, G. & MOLNÁR, T G.: Kétéltű fauna felmérése a Zselici tájvédelmi körzet időszakos vizeiben (Vertebrata: Amphibia)

304 NATURA SOMOGYIENSIS 3. táblázat: A Bombina variegata egyedek vizsgált paramétereinek élőhelyek szerinti összehasonlítása Élőhely Paraméter (hosszúság) P= Bombina variegata (N=147) Élőhely Paraméter (hosszúság) P= Mean S.D. Min. Max. Keréknyom Test 0,038 3,90 0,83 1,40 5,40 Keréknyom Hátsó végtag NS 4,73 1,09 1,80 5,80 Keréknyom Teljes NS 8,16 1,88 3,10 10,00 Magassás Test Magassás Hátsó végtag Magassás Teljes Forrás Test 0,038 3,56 1,00 1,90 4,90 Forrás Hátsó végtag NS 4,52 1,23 2,30 6,20 Forrás Teljes NS 7,72 2,10 4,00 10,60 Erdő Test Erdő Hátsó végtag Erdő Teljes két különböző élőhelyen befogott Bombina variegata egyedek átlagos testhossza között eltérést tapasztaltunk, a keréknyomokban befogott példányok átlagos testhossza 3,90 ±0,83 cm, ezzel szemben a források vizében befogott egyedek átlagos testhossza 3,56 ±1,00 cm volt. A többi vizsgált hosszparaméter (hátsó végtag hossza, teljes hossz) esetében is hasonló eredményeket kaptunk, a hátsó végtag hossza esetében kisebb (0,21 cm), míg a teljes hossz esetében nagyobb (0,44 cm) volt a két élőhely közti eltérés. Összességében elmondható, hogy a keréknyomokban befogott egyedek minden vizsgált testparaméterének az átlaga nagyobbnak bizonyult, mint a források vizéből származó békák esetében, azonban a legnagyobb (teljes hosszúságú) unkát mégis a források vizében sikerült befogni (10,6 cm). A Bombina variegata egyedek adatai a 3. táblázatban láthatóak. Rana dalmatina egyedek testméreteinek összehasonlítása az egyes élőhelyek alapján Rana dalmatina egyedeket 3 különböző élőhely típuson sikerült befogni, magassásos élőhelyen, erdőben, valamint keréknyomok vizében, ahol átfedést mutatott a Bombina variegata élőhelyeivel. A vizsgált paraméterek közül ez esetben egyik sem bizonyult szignifikánsan eltérőnek. A keréknyomokban, valamint az erdőben befogott egyedek átlagos testhossza egyaránt 2,87 cm volt, azonban ezek szórása már lényegesen eltért egymástól, előbbi ±0,92 cm, míg utóbbi már ±1,27 cm-nek bizonyult. A hátsó végtagok hosszában e két élőhely között minimális különbséget tapasztaltunk (0,03 cm), míg a teljes hossz esetében már nagyobb volt az eltérés (0,23 cm). A harmadik (magassásos) élőhelyen befogott egyedek átlagos testhossza lényegesen nagyobb volt (4,45 cm) az előbbi kettő élőhely esetén tapasztaltakhoz képest, valamint az adatok szórása is magasabbnak mutatkozott (±1,69 cm). A hátsó végtagok átlagos hosszában is hasonló eltérést tapasztaltunk (kb. 2,5 cm), a teljes hossz esetében, pedig ez a különbség még nagyobb volt az előző élőhelyeken tapasztaltakhoz képest (kb. 3,4 cm), azonban ezek statisztikailag nem voltak igazolhatóak. Összességében elmondható, hogy a magassásos élőhelyen befogott egyedek minden vizsgált testparaméterének az átlaga nagyobbnak bizonyult mint a keréknyomokból, illetve az erdőből származó békák esetében és a legnagyobb (teljes hosszúságú) egyedet is itt (magassás) sikerült befogni (17,8 cm). A Rana dalmatina egyedek adatai a 4. táblázatban láthatóak.