Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)
AMBRUS, A., Kiss, Sz., SÁFIÁN, SZ., HORVÁTH, B. & HORVÁTH, Á.: A sárga gyapjasszövő - Eriogaster catax (Linnaeus, 1758) európai jelentőségű populációja Váton (Lepidoptera: Lasiocampidae)
294 NATURA SOMOGYIENSIS Ezt felismerve indult el egy egész Magyarországra kiterjedő monitorozó program, amely az E. catax hemyófészkeinek keresésével hivatott a faj elterjedését feltérképezni a megfelelő élőhelyeken. A sárga gyapjasszövő nyugat-magyarországi elterjedéséről a korábbi irodalmak alapján igen keveset tudtunk, fénycsapda adatok alapján a faj ismert az Őrségből (SZABÓKY 1995), régi adatai vannak a Soproni-hegységből (SÁFIÁN et al. 2009). A szerzők az utóbbi 3 év felmérései alapján jelentős állományokat találtak a Bakonyalja és a Tapolcai-medence vidékén, az Őrség és Vendvidék területén, a Kemenesháton, a Soproni-síkságon, a Soproni-hegység és a Fertőmelléki-dombvidék területén (nem publikált adatok). A korábbi munkákban kevés információ áll rendelkezésre faj biológiájára, ökológiájára vonatkozóan (VOJNITS et al. 1991, RONKAY 1997), újabban azonban több kutatás specifikusan is foglalkozott a sárga gyapjasszövővel, amelyek adatait még publikálták. A sárga gyapjasszövő egynemzedékes faj, a késő ősszel repülő imágó nőstényei elsősorban kökény (Prunus spinosa) és egybibés galagonya ( Crataegus monogyna) cserjékre csoportosan rakják le tojásaikat, amelyeket gyapjas szőrrel fednek be (lásd magyar név). A kora tavasszal (általában március végén) kelő hernyók szövedékükből selymes fészket készítenek, a harmadik lárvastádiumig együtt maradnak. A harmadik vedlés után azonban szétszélednek, ilyenkor gyakran más tápnövény egyedre vagy az élőhely cserje fajainak összetételétől függően más tápnövény fajra másznak át, ezután fejlődésüket magányosan folytatják. A hernyók május eleje-közepére teljesen kifejlődnek, a talaj felszínén levelek között, vagy a talaj felső rétegében erős szövedékű kokonban bábozódnak (VOJNITS et al 1991, RONKAY 1997, SÁFIÁN 2006, SZABÓ 2009, SÁFIÁN et al. 2010). Anyag és módszer A vizsgálati terület A Váti gyakorlótér Vas megyében a 86-os közforgalmi út két oldalán fekszik, Vát község határában. Keletről a Kőris-patak, nyugatról a község belterület határa és mezőgazdasági területek, északról és délről pedig főleg zárt erdőállományok határolják. A területet kelet-nyugati irányban keresztül szeli az újonnan épült M86-os gyorsforgalmi út, váti elkerülő szakasza. Magyarország Európai Uniós csatlakozásával a Váti gyakorlótér HUON20005 regisztrációs számon bekerült az Európai Unió Élőhely Irányelve alapján kijelölelndő védett területek hálózatába (Natura 2000). A gyakorlótér teljes területe 640 hektár a légifotó fedvény alapján, amely az M86-os gyorsforgalmi út megépülésével, annak területével csökkent. A gyakorlótér legjelentősebb élőhelyei félszáraz, legelőjellegű gyepterületek, amelyek feltehetően az őshonos klimax gyertyános-tölgyes társulások kiirtásával alakultak ki és az évszázadokig tartó legeltetés tartotta fenn őket. A katonai igénybevétel és a legeltetés megszűntével a természetes szukcesszió felgyorsult, a gyepterületek magasfüvű rétekké alakulnak, elkezdődött a cserjésedés. A főbb cserjefajok a területen a kökény (Prunus spinosa), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a vadkörte (Pyrus pyraster) és a seprőzanót (Sarothanmus scoparius). A gyakorlótér területén erdei élőhelyek is találhatók, az északi gyakorlótér határa mentén fekvő gyertyános-tölgyes erdőfolt pár hektáron benyúlik a területre. A Kőris-patak mentén éger ligeterdő húzódik, a 86-os út két oldalán pedig a gyakorlóteret eltakarandó, mezővédő erdősávot telepítettek, sajnálatos módon főképpen a tennőhelyidegen ezüshárs (Tilia argentea) és az ÉszakAmerikából behurcolt vörös tölgy (Quercus rubra) fafajokkal. Kisebb kiterjedésű vizes élőhelyet alkot a terület nyugati felén elhelyezkedő bányató és a szegélyező nádas, a
