Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)

KEVEY, B.: Töredékes cseres-tölgyesek a Zákányi-dombokon (Asphodelo-Quercetum roboris Borhidi in Borhidi et Kevey 1996)

18 NATURA SOMOGYIENSIS tris, Quercus pubescens, Rhamnus catharticus, Rosa gallica, Sorbus domestica, Vincetoxicum hirundinaria. E Quercetea pubescentis-petraeae s.l. elemek 22,9% csoportrészesedést és 25,4% csoporttömeget mutatnak (2. és 3. táblázat). E fajok között említendő a Dianthus barbaíus amely Pócs (ex verb.) szerint a cseres-tölgyesek szélén fordult elő, de felméréseim során nem került elő. A cseres-tölgyesek fontosabb karakterfaja továbbá a Peucedanum oreoselinum és a Potentilla alba, amelyeket kisebb földutakat kísérő mezsgyékben láttam. Ide sorolható a "Légrádi-szőlőhegy"-en megfigyelt, Lysimachia punctata, Lembotrobis nigricans, és Vicia pisiformis (Boros ined.). Feltehetően az egykor több helyen is előforduló cseres-tölgyesek maradványai. Megfigyelések szerint a Zákányi-dombok erdőtársulásai közül a cseres-tölgyesek faji összetétele a gyertyános-tölgyesekére (Anemoni trifoliae-Carpinetum) hasonlít legjobban. E két asszociációból készült felvételi anyag összehasonlításával (4. táblázat) a cseres-tölgyesekből 29, a gyertyános-tölgyesekből pedig 40 differenciális faj került elő. Bináris cluster-analízissel a Zákányi-dombok cseres-tölgyeseit összehasonlítottam a Zákányi-dombok gyertyános-tölgyeseivel (Anemoni trifoliae-Carpinetum) és BelsőSomogy homoki cseres-tölgyeseivel (Asphodelo-Quercetum roboris). A dendrogramon (1. ábra) három csoport különült el. Ezek közül a Zákányi-dombok cseres-tölgyesei és gyertyános-tölgyesei viszonylag közel állnak egymáshoz, míg Belső-Somogy homoki cseres-tölgyesei sokkal jobban elkülönülő csoportot alkotnak. Eredmények megvitatása A Dunántúl nyugati tájain a csapadékos klíma nem kedvez a cseres-tölgyesek kialakulásának. így van ez a gyertyános-tölgyes és a szubmontán bükkös klímazóna határán elterülő Zákányi-dombokon is (

BORHIDI 1961). A délies lejtőkön való előfordulás arra utal, hogy a cseres-tölgyesek e tájon extrazonálisan fordulnak elő. A felvételi anyagból kitűnik, hogy a Zákányi-dombok cseres-tölgyesei nem eléggé tipikusak. Ennek oka egyrészt az, hogy az állományok nem a tölgyes zónában fejlődtek ki (vö. BORHIDI 1961), tehát a termőhely makroklimatikus viszonyai e társulás számára nem kedvezőek. Másrészt az amúgy is töredékes állományokat több oldalról is gyertyános-tölgyesek {Anemoni trifoliae-Carpinetum) veszik körül, s e mezofil társulás Fagetalia elemeinek egy része a vizsgált állományokba is behatol. Ezzel magyarázható az, hogy a Zákányi-dombok cseres-tölgyeseiből a vártnál lényegesen több Fagetalia faj került elő. Ezzel szemben a száraz tölgyesek elemeinek (Quercetea pubescentis-petraeae s.l.) aránya a megszokottnál kisebb. Ez is a fragmentáltsággal hozható összefüggésbe, azaz a társulás állományainak ideális méretű kialakulásához nincsenek biztosítva a feltételek. Az amúgy is kicsiny dombok délies lejtőinek felső harmadán többnyire csak akkora állományok alakulhattak ki, amelyek alapterülete csak egy-két felvételi mintaterületet tesz ki. Mivel a zákányi cseres-tölgyesekben viszonylag sok a Fagetalia elem, felmerülhet a kérdés, hogy mennyire különíthetők el ezen állományok ugyanezen táj gyertyánostölgyeseitől (Anemoni trifoliae-Carpinetum), hisz a cluster-analízis dendrogramján (1. ábra) a két társulás viszonylag közel áll egymáshoz? A karakterfajok csoportrészesedése (2. táblázat, 3. ábra) és csoporttömege (3. táblázat, 4. ábra) azt mutatja, hogy a gyertyános-tölgyesekben másfélszer, ill. két és félszer több mezofil (Fagetalia) elem van, mint a cseres-tölgyesekben. Még ennél is nagyobb különbséget mutat a nedvességigényes (Alnion incanae) fajok aránya. A gyertyános-tölgyesek fontosabb ilyen differenciális fajai a következők: Aconitum vulparia, Aegopodium podagraria, Anemone tri-