Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)
KEVEY, B.: Töredékes cseres-tölgyesek a Zákányi-dombokon (Asphodelo-Quercetum roboris Borhidi in Borhidi et Kevey 1996)
16 NATURA SOMOGYIENSIS A cönológiai felvételek táblázatos összeállítását (1. táblázat), valamint a karakterfajok csoportrészesedését és csoporttömegét az „NS" számítógépes programcsomag (KEVEY és HIRMANN 2002) segítségével végeztem. E számítások módszerének részletesebb ismertetése korábbi dolgozataimban (KEVEY 1993, 1997,2008a) megtalálható. A zákányi cseres-tölgyeseket (Asphodelo-Quercetum roboris) a zákányi gyertyános-tölgyesekkel (Anemoni trifoliae-Carpinetum), valamint az egyéb dunántúli genyőtés-cserestölgyesekkel {Asphodelo-Quercetum roboris) való összehasonlításnál sokváltozós elemzést, bináris cluster-analízist (PODANI 2001) is végeztem (hasonlósági index: Baroni-Urbani-Buser; fúziós algoritmus: complete link, ill. group average). A fajok esetében HORVÁTH F. et al. (1995), a társulásoknál pedig BORHIDI és KEVEY (1996), ill. BORHIDI (2003) nomenklatúráját követem. A társulástani és a karakterfajstatisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel ( OBERDORFER 1992, MUCINA et al. 1993, BORHIDI 2003, KEVEY 2008a) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtam, de figyelembe vettem az újabb kutatási eredményeket is (vö. BORHIDI 1993, 1995; HORVÁTH F. et al. 1995; KEVEY ined.). Eredmények Termőhelyi viszonyok, zonalitás A vizsgált cseres-tölgyesek a dombvidék Drávát kísérő keskeny platóin, 155-210 m tengerszint feletti magasságban találhatók. Az alapkőzetet könnyen kiszáradó kavicsos hordalék képezi, amelyet vékony, kötött lösztakaró borít. A vizsgált állományok déldélnyugati kitettségben, 5-15 fokos lejtők felső harmadán, viszonylag erősen kötött, barna erdőtalajon találhatók. Délies kitettségüknek megfelelően mikroklímájuk meleg és száraz. Fiziognómia A vizsgált cseres-tölgyesek felső lombkoronaszintje közepesen zárt. Borítása 70-80% borítást mutat, magassága 25-28 méter. Faji összetétele vegyes, de benne mindenütt a Quercus petraea uralkodik (A-D 4-5, K V). Az elegyfák szubakcesszórikus (K II), vagy akcidens (K I) szerepet töltenek be, borításuk nem jelentős: Quercus cerris, Quercus robur, Sorbus domestica, Sorbus torminalis stb. Az alsó lombkoronaszint változóan fejlett. Borítása 5-40%, magassága pedig 13-20 m. Többnyire a felső szint fafajainak fiatalabb egyedei alkotják. A Carpinus betulus csak szálanként fordul elő, viszont állandó jelleggel (A-D +-1, K V). Viszonylag gyakori e szintben az Acer campestre (A-D 1-3, K III) és a fákra felkapaszkodó Hedera helix (A-D +-2, K III). Az egyéb fafajok közül jelentősebbek a következők: Castanea sativa, Cerasus fruticosa, Quercus cerris, Quercus petraea, Quercus pubescens, Pyrus pyraster, Sorbus torminalis, Ulmus minor. Cserjeszintjük borítása igen tág határok között változik (5-70%), magassága pedig 1,5-3 m. Gyakori és viszonylag nagyobb tömegben előforduló cserjéi a Corylus avellana (A-D +-2, K V), és a Ligustrum vulgare (A-D +-2, K IV). Kis borítást mutat, de a cserjeszint állandó faja a Hedera helix (A-D +-1, K V). Jelentősebb szerepet tölthetnek be e szintben egyes fák fiatal egyedei is: Acer campestre (A-D 1-3, K IV), Sorbus torminalis (A-D +, K III), Ulmus minor (A-D +-2, K II). Egyéb elegyesen előforduló cserjék a következők: Cornus mas, Cornus sanguinea, Crataegus monogyna, Crataegus oxya-
