Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)
KRAUSZ, K, & PÁPAI, J.: A Dél-Mezőföld Orthoptera együtteseinek összehasonlító elemzése
150 NATURA SOMOGYIENSIS 4. táblázat: Élőhely-jellemzők és faj összetétel-jellemzők közötti Spearman-féle rangkorreláció Élőhelyek degradáltsága Vegetáció összborítása Vegetáció homogenitás Átlagos növénymagasság Faj szám P=0,024 n.s. P=0,049 n.s. EgYedsürüség P=0,042 n.s. n.s. n.s. Eletformatípusok összege P=0,041 n.s. n.s. n.s. Eevedsürüség életformatípusokkal súlyozva n.s. n.s. n.s. n.s. Értékelés A Mezőföld egyenesszárnyú rovarfaunisztikai vizsgálata eddig főleg Észak-Mezőföldre összpontosított ( BAUER és KENYERES 2006). A Dél-Mezőföld átfogó faunisztikai vizsgálata ezért hiánypótlónak mondható. A változatos vegetációjú és felszínű természetközeli élőhelyek gazdag Orthoptera együttest tartanak fenn. A többségében közepesen gyakori és ritka fajok túlsúlya is jó minőségű élőhelyekre utal. Szemben egy erősen zavart, főleg tömeges fajokkal betelepült felhagyott szántó (BATÁRY et al. 2007) vagy tarvágás utáni erdőfolt (NAGY 1992) egyenesszárnyú együttesével. A kutatás során közölt 45 faj közül, mely a hazai Orthoptera fauna 33 %-a, 3 faj védett, 12 állatföldrajziig értékes. Kiemelkedő jelentőségű a keleti pókszöcske (Poecilimon intermedins) dél-mezőföldi előfordulása, mely a Leányvári-völgyből már ismert volt (www.grasshabit.hu), a közeli Gyűrűsi-völgyrendszerben élő erős, de lokalizált populációiról kevesebbet tudtunk. Hazai előfordulásáról a Bükkben, Sajó-völgyben, a Villányi-hegységben és Erdélyben Kis (1962), NAGY (2003), NAGY A és NAGY B (2000), NAGY és RÁcz (1996), GARAI (2002) munkáiban olvashatunk. A fajok nagy része csak kevés foltban volt jelen, e karakterfajok elkülönülése is az élőhelyek sokféleségére utal. A nagy egyedszám nem mindig járt együtt nagy faj számmal is, pl. a Tengelici tarkasáfrányos élőhelyen kiemelkedő egyedsűrűség mellett csak hat faj fordult elő. A homogén, kevéssé mozaikos élőhelyen jellemző az alacsonyabb fajszám (SCHMID 2002, BAKKER és HEERDT 2005). A nyílt és zárt homokpusztagyepek és a láprét faj összetétele jobban elkülönült a többi gyeptípustól (löszös homok, löszgyep). A fajok előfordulása és gyakorisága alapján négy fajcsoportba sorolhatók be, a nyílt homoki gyepek, a láprét faj együttese mellett, a bozótosabb és a rövidebb füvű, legeltetett gyepek fajai alkottak külön csoportokat. A fajok eltérő életformatípusa és a vegetációszerkezet közötti összefüggés nem volt kimutatható. Az eltérő élőhelytípusok, így eltérő borítottság, szintezettség alapján pedig ezt vártuk volna (RÁcz 2001). Nem találtunk összefüggést a növényzet összborítása és a sáskaegyedsűrűség között. Ezen eredményt más tanulmányok is alátámasztják (BATÁRY et al. 2007) Az élőhelyek degradáltsága fontos befolyásoló tényezőnek tűnt, a degradáltság többségében a kisebb méretű, szántóföldekkel körülvett, így a betelepülő gyomnövényeknek kevésbé ellenállni képes élőhelyeket jellemezte. Az élőhelyek leromlását az eltérő tájhasználat (legeltetés, kaszálás vagy annak hiánya) különböző mértékben lassíthatja ( SONNECK et al. 2008).
