Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája - Natura Somogyiensis 16. (Kaposvár, 2010)

A fajok és lelőhelyadatok felsorolása

94 NATURA SOMOGYIENSIS Agrion virgo virgo (Linnaeus, 1758)- Kisasszony szitakötő [Calopteryx virgo (Linnaeus, 1758)] Előfordulása: Nyugat-szibiriai faunaelem, Európa nagy részében elterjedt. Magyarországon elsősorban a középhegységekre jellemző, az előző fajnál mérsékeltebben gyakori szitakötő. Területünkön főleg a Mecsekre, a Zselicre és a Tapolcai-medencére jellemző, de elszórtan máshol is él. Kis egyedszámban kimutattuk a Dráva somogyi szakaszából, valamint a Murából is, de egyelőre nem gyűjtöttük a Duna mentisíkságon (54. ábra). Irodalmi adatok: 8, 10, 11, 12, 15, 16, 18, 19, 23, 29, 30, 31, 32, 33, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 42, 43, 44, 45, 46,49, 50, 51, 55 (1. táblázat). Lelőhelyeinek száma összesen: 95 Lelőhelyeinek száma kistájak szerint: BES (16), BME (13), DRS (1), KÜS (9), MEF (1), MTB (52), ZAD (3). UTM hálómezők szerinti előfordulása: 10x10 km (40), 5x5 km (56), 2,5x2,5 km (72). 10*10 km-es UTM hálómezők szerinti előfordulása DÉVAI et al. (1994) hálótérképén: 14 Jellemzése: Lárvája kedveli az oxigénben gazdag, gyors áramlású vizeket. A tenyészőhely szennyezettségére érzékenyebb a nem másik fajánál. Folyamatos fejlődésű, rendszerint együtt találhatók a különböző fejlettségű stádiumú egyedek. Imágójának repülését április közepe és szeptember eleje között regisztráltuk, rajzásának maximuma június-júliusra tehető (55. ábra). Védett faj, eszmei értéke 2 000 Ft. 54. ábra: Az Agrion virgo lelőhelyei