Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája - Natura Somogyiensis 16. (Kaposvár, 2010)

A szitakötők védelme

28 NATURA SOMOGYIENSIS 10. ábra: Az összes ismert szitakötő lelőhely a Dunántúli-dombság és környékének UTM hálótérképén 2,5x2,5 km-es hálómezők szerint jelölve A szitakötők védelme Ritkasága, érdekessége vagy veszélyeztetettsége miatt számos faj törvényesen védett. A jelenleg érvényben lévő 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletben 24 hazai szitakötő szerepel. A listába tévesen bekerült a sárgafoltos hegyi szitakötő (Cordulegaster boltom) is, ennek azonban nem rendelkezünk hazai adatával. Ezért 23 szitakötő fajunkat tekinthetjük védettnek. A Dunántúli-dombság és környéke bővelkedik védett szitakötőkben, mivel a vizsgált területen eddig 19 ebbe a kategóriába tartozó taxon előfordulásáról tudunk (2. táblázat). Közöttük szerepel mind az öt, a Berni Egyezmény hatálya alá tartozó, 10 000 Ft eszmei értéket képviselő faj. Ezeket a táblázatban csillag jelöli. A vizsgált terület legjelentősebb faja a Mecsekben és a Zselicben élő ritka hegyiszitakötő (Cordulegaster heros), Magyarország egyetlen fokozottan védett szitakötője, melynek eszmei értéke 100 000 Forint. A táblázatból kiderül, hogy a kistájak közül jelenlegi adataink szerint BelsőSomogyból, valamint a Mecsek és Tolna-Baranyai-dombvidékről ismerjük a legtöbb (18-18) védett fajt, de csupán egyel (17-17) marad el mögöttük a Balaton-medence, valamint a Zalai-dombság. A legkevesebb védett faj Külső-Somogyból (10) és a Duna menti-síkságról ( 9) került elő.