Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája - Natura Somogyiensis 16. (Kaposvár, 2010)
A szitakötő fauna UTM hálótérképezésének eredményei
26 NATURA SOMOGYIENSIS nagyságú települések, továbbá konkrét gyűjtőhelyek (vízfolyások, tavak, völgyek, hegyek stb.) kódlista segítségével történő azonosítására. A szitakötők elterjedésének szemléltetésében újabb lehetőség nyílott az UTM hálótérképek megjelenésével. Ezek sokoldalú felhasználását bizonyítja a Dévai György, Miskolczi Margit, Pálosi Gabriella, Dévai István és Harangi János közreműködésével összeállított, a hazai szitakötő imágók 1982-ig közölt előfordulási adatainak UTM hálótérképeken való bemutatását tartalmazó kötet (DÉVAI et al. 1994, 8. ábra). Bőségesen találunk a szitakötők regionális feldolgozásával kapcsolatban készült elterjedési térképeket is, melyek közül csupán néhányat említünk. Ambrus András, Bánkuti Károly és Kovács Tibor a Kisalföld és a Nyugat-magyarországi-peremvidék Odonata faunáját ismertető kötetükben valamennyi faj UTM hálótérképét közreadják (AMBRUS et al. 1992). A Bakony szitakötő faunájáról összeállított korábbi kötet (TÓTH 1980), ugyancsak tartalmazza a fajok lelőhelyeit általánosságban szemléltető egyszerű „elterjedési" térképet (7. ábra). A szerző - csatlakozva a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma Debreceni Egyetem) Ökológiai Tanszékén folyó, a szitakötőkkel kapcsolatos hálótérképezési programhoz (DÉVAI et al. 1994) - a hazai körülményekhez igazított és jelenleg már korszerű számítógépes hálótérkép készítő program (DÉVAI et al. 2000) birtokában összeállította a csípőszúnyog fajok országos UTM hálótérképeit. Ezek 10x10 km-es hálómezők szerinti bontásban tartalmazzák a lelőhelyeket (TÓTH 2004). Többek között a Bakonyvidéken folyó kutatások tapasztalatai hívták fel a figyelmet arra, hogy kisebb tájegységek esetében, a 10x10 km-es UTM háló alkalmazása már nem nyújt elegendő információt a fajok elterjedésének értékelésében. Ez volt a fő indítéka annak, hogy a Bakonyban elkezdődött az alhálóval kapcsolatos munka, melynek gyakorlati megvalósítása során a 2,5x2,5 km-es méret bizonyult a célra alkalmasnak (TÓTH 1987). Ezt szemlélteti a Dunántúli-dombság és környékét lefedő összes 10x10 km-es hálómező Magyarország UTM hálótérképén (9. ábra), valamint a szitakötő lelőhelyet tartalmazó valamennyi 2,5x2,5 km-es bontású mező a Dunántúlidombság és környékét ábrázoló térképen (10. ábra). 7. ábra: Az Ischnura elegáns lelőhelyeinek jelölése a Bakony állatföldrajzi térképén (TÓTH 1980)
