Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája - Natura Somogyiensis 16. (Kaposvár, 2010)
A fajok és lelőhelyadatok felsorolása
TÓTH S.: A DUNÁNTÚLI-DOMBSÁG ÉS KÖRNYÉKE SZITAKÖTŐ FAUNÁJA 151 108. ábra: A Sympetrum depressiusculum fenológiája Sympetrum depressiusculum (Sélys-Longchamps, 1841)-Lassú szitakötő Előfordulása: Mongóliai faunaelem, Európának föleg a középső területein fordul elő. Ázsiában Szibériából, Mandzsúriából és Japánból ismerjük. Magyarországon nem gyakori, föleg az Alföldre jellemző, de a Dél-Dunántúlnak is viszonylag sok pontján előkerült. Egyelőre csak Külső-Somogyból nem rendelkezünk lelőhelyadatával (107. ábra). Irodalmi adatok: 15, 29, 30, 33, 34, 37, 39, 45, 51 (1. táblázat). Lelőhelyeinek száma összesen: 24 Lelőhelyeinek száma kistájak szerint: BES (7), BME (7), DMS (1), DRS (3), MEF (1), MTB (4), ZAD (1). UTM hálómezők szerinti előfordulása: 10*10 km (20), 5*5 km (21), 2,5*2,5 km (23). 10*10 km-es UTM hálómezők szerinti előfordulása DÉVAI et al. (1994) hálótérképén: 5 Jellemzése: Lárvája erősebben felmelegedő, föleg kisebb, nem ritkán időszakos állóvizekben, holtágakban, kavicsbánya tavakban fejlődik. Imágóját június eleje és október eleje között észleltük a területen. Rajzásának maximuma augusztus végére, szeptember elejére esik (108. ábra). Védett faj, eszmei értéke 2 000 Ft. Lelőhelyei: Lárva: Sárosdi-tó: 2006.06.25, 1 L, TS. Exuvium: Méhes-tó (Somogyfajsz): 2007.08.29, 2 E, TS. Imágó: Görbe-tó: 2007.08.29, \S 1 ?, TS - Holt-Dráva (Bélavár): 1999.07.28, \S 1 TS - Hosszúhetény: 1953.07.28, IS, GA - Korcsina (Felsőszentmárton): 1995.06.29, 18, UÁ - Máriáspataki-mocsár: 2004.07.19, Iá 1, TS-Mocsaras-rétek: 1999.09.15, IS, TS - Ropolypuszta: 1980.08.06, 1<J,TS. Sympetrum flaveolumflaveolum (Linnaeus, 1758) —Útszéli vagy Sárgaszárnyú szitakötő Előfordulása: Szibiriai faunaelem, Európa területének nagyobb részén elterjedt. Nagyon gyakori Szibériában, megtalálható Kamcsatkán és Japánban is. Magyarországon a síkságokon és a középhegységekben egyaránt gyakori. A terület valamennyi kistáján gyűjtöttük, különösen sok adata származik a Balaton-medencéből (109. ábra).
