Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája - Natura Somogyiensis 16. (Kaposvár, 2010)

Történeti áttekintés

12 NATURA SOMOGYIENSIS lemző szitakötők lárvái is nagy számban fejlődnek. A kimutatott fajok közül az Onychogomphus forcipatus emelhető ki. A ,JSomogy fauna katalógusa'' részére, túlnyomórészt a területet érintő 22 odonatológiai irodalom adatainak felhasználásával, 55 fajt sorol fel Somogy megyéből, beleértve a Balaton déli partvidékét is (TÓTH 2001b). A Hévízi-forrástó kutatása során 5 faj lárvájának a tó sekély részében való fejlődését mutatta ki (TÓTH 2002). A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet előkészítését szolgáló kutatások során kisebb intenzitással vizsgáltuk a terület szitakötő faunáját is, melynek során 31 faj előfordulását sikerült igazolni (TÓTH 1992a). Ábrahám Levente szervezte a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet 3 éves kutatását, ahonnan 34 faj kimutatására került sor (TÓTH 1992b). A Dráva mentén Uherkovich Ákos felkérésére hosszú évekig viszonylag intenzíven kutatta a szitakötőket. Az eredményeket két dolgozatban foglalta össze (TÓTH 1995, 1998). A fauna gazdagságát a kimutatott 53 faj igazolja. Később a Duna-Dráva Nemzeti Park megbízásából monitorozta a Dráva Vízvár és Ortilos közötti szakaszát (TÓTH 2005b). E munka során a Dráva mentére új faj már nem került elő. Ugyancsak Uherkovich Ákos szervezte a Villányi-hegység kutatását, melynek során 39 szitakötő faj előfordulása vált ismerté a hegységből (TÓTH 2000). A szerzőnek a Dunántúli-dombságon folyó kutatásaiban a Mecsek szitakötőinek kiemelt szerep jutott. A Balaton-medence és a Dráva mente mellett, ennek a kistájnak a faunáját ismerjük a legjobban. A megjelent publikációk alapján eddig 51 faj a hegységben való előfordulására van adatunk (TÓTH 1993, 2003a, 2004, 2006a). A szitakötők szempontjából kisebb jelentőségű Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület Ábrahám Levente által kezdeményezett feltárása is 21 szitakötő faj kimutatását eredményezte (TÓTH 2003b). A szerző viszonylag sok szitakötő megfigyelést végzett a Zselicben, de egyelőre csupán a Cordulegaster heros előfordulására vonatkozó információt publikálta a területről (TÓTH 2006b), a többi adat a jelen kötet anyagát gazdagítja. Újhelyi Sándornak is több dolgozata érinti területünket. Az Országos Természettudományi Múzeum Közép-európai szitakötő gyűjteményének faunisztikai adatait közlő dolgozatában (ÚJHELYI 1955) 44 faj található a Dunántúli-dombság területéről. Közel 20 éves szitakötő gyűjtéseinek faunisztikai adatait közreadó dolgozatában (ÚJHELYI 1959), 22 faj adatát találhatjuk meg. Az 1987. december 31-ig, országosan végzett és korábban még nem publikált szórványgyűjtéseit közreadó dolgozatában további 9 faj szerepel (ÚJHELYI 1993). Vángel Jenő a történelmi Magyarország szitakötő faunájához adatokat szolgáltató dolgozatában (VÁNGEL 1905) 8 gyakori faj említése található Balatonfüredről és Keszthelyről. Vizslán Tibor több dolgozata érinti témánkat. A Dunántúlon végzett szitakötő gyűjtéseit tartalmazó dolgozatában (VIZSLÁN 2000) 27 faj szerepel területünkről. Vizslán Tibor és Pingitzer Beáta magyarországi szitakötő adatokat tartalmazó dolgozatában (VIZSLÁN & PINGITZER 1997) hét faj adata található Fenékpusztáról. A szerzők 1998ban végzett alkalmi szitakötő gyűjtéseik eredményét közreadó dolgozatukban (VIZSLÁN & PINGITZER 1999), 19 fajt említenek a Dél-Dunántúlról. A publikációkban szereplő faunisztikai adatokról három részből álló táblázatos összeállítás (1. táblázat) készült. Ebben mind a szerzők, mind a fajok abc-rendben következnek. A faunisztikai adatközlő fejezetben az irodalmak sorszáma alapján tájékozódhatunk arról, hogy a fajok milyen publikációkban fordultak elő. 1. táblázat: A Dunántúli-dombság és környékére vonatkozó szitakötő-faunisztikai adatokat tartalmazó publikációk MMHBHHHMHM^BHI^^-