Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája - Natura Somogyiensis 16. (Kaposvár, 2010)
A fajok és lelőhelyadatok felsorolása
TÓTH S.: A DUNÁNTÚLI-DOMBSÁG ÉS KÖRNYÉKE SZITAKÖTŐ FAUNÁJA 121 Lelőhelyeinek száma összesen: 10 Lelőhelyeinek száma kistájak szerint: BES (5), BME (1), KÜS (1), MTB (2), ZAD (1). UTM hálómezők szerinti előfordulása: 10* 10 km (10), 5*5 km (11), 2,5*2,5 km (11). 70*70 km-es UTM hálómezők szerinti előfordulása DÉVAI et al. (1994) hálótérképén: 2 Jellemzése: Lárvája föleg kavicsos alzatú gyors vízfolyások faunájának jellegzetes tagja. Védett faj, eszmei értéke 2 000 Ft. Lelőhelyei: Lárva: Tapolca-patak (Szigliget): 2003.05.27, 1 L, TS - Dráva (Heresznye): 2004.06.11, 2 L, TS. Exuvium: Mura (Molnári): 2009.07.21, 1 E, TS. Imágó: Megfigyelés: Mura (Molnári): 2009.07.21, \ TS. Cordulegaster heros Theischinger, 1979-Ritka hegyiszitakötő Előfordulása: Kétcsíkos hegyi szitakötő magyar néven is említik. Elterjedési területe viszonylag kicsi, jelenlegi tudásunk szerint csupán Ausztriában, Magyarországon és a Balkán egyes részein fordul elő. Hazánkban a Soproni-hegységben, az Őrségben, a Vendvidéken, a Zselicben és a Mecsekben él. A mecseki előfordulása régóta ismert, a hegységből már az 1950-es években közölték Cordulegaster boltoni néven (ÚJHELYI 1955). Csak későbbi revíziós vizsgálatok nyomán derült ki, hogy nem a Cordulegaster boltoni, hanem a Cordulegaster heros él Magyarországon. Érdekes, hogy a faj zselici előfordulására csak a legutóbbi évek során derült fény (TÓTH 2006b). A korábbi szórványgyűjtéseknek, valamint az elmúlt években végzett állományfelmérésnek köszönhetően, jó áttekintéssel rendelkezünk a faj föleg mecseki előfordulásáról (80. ábra). Irodalmi adatok: 4, 10, 11, 14, 15,23,29,30,36, 44,46,47,48,49, 50 (1. táblázat): Lelőhelyeinek száma összesen: 51 Lelőhelyeinek száma kistájak szerint: KÜS (1), MTB (50). UTM hálómezők szerinti előfordulása: 10*10 km (13), 5*5 km (27), 2,5*2,5 km (40). 10x10 km-es UTM hálómezők szerinti előfordulása DÉVAI et al. (1994) hálótérképén: 2 Jellemzése: Több évig fejlődő lárvája hegy- és dombvidéki kisvízfolyások főleg árnyékos szakaszainak lakója. Többnyire alacsony egyedszámban van jelen, de a legjelentősebb mecseki élőhelyein rendszerint nagyobb egyedsűrűség is tapasztalható. Lárvákat április és október között találtunk, a helyszínen élő állapotban történt faji azonosítás után visszahelyeztük őket a tenyészőhelyükre. A faj egy-egy vízfolyásban való jelenlétének megállapítására, részben a populáció nagyságának becslésére, jó lehetőséget biztosított a nagyméretű, feltűnő lárvabőrök (exuvium) felkutatása és megszámolása. Nehezebb megszámolni a vízfolyás fölött rendszerint egészen alacsonyan odavissza röpködő hímeket, melyek időnként a környező napsütötte tisztásokra vonulnak és ott a magasban köröznek, néha letelepszenek. Ugyanakkor könnyű megfigyelni a potrohúkat repülés közben időnként víz alá merítő tojásrakó nőstényeket. Az imágók a mecseki adatok szerint május közepe és augusztus közepe között repülnek, a rajzás maximuma nagyjából június vége és július közepe között alakul ki (81. ábra). Bár sérülékeny fajként tartják számon, a hazai állomány feltűnő mértékű csökkenéséről nem tudunk. Ennek ellenére kiemelt figyelmet kell fordítani élőhelyeinek megóvására. Egyetlen fokozottan védett, 100 000 forint eszmei értékű szitakötőnk. Bár kicsi a valószínűsége annak, hogy a Mecsekben vagy a Zselicben a Cordulegaster heros mellett a másik hazai faj, a Cordulegaster bidentatus előkerül, teljességgel nem is zárhatjuk ki ennek lehetőségét. Ezért célszerűnek látszik a két taxon imágója közötti feltűnő különbségeket fényképen bemutatni. A bélyegek növényen pihenő állaton, szerencsés esetben akár szabad szemmel is jól láthatók. A két faj imágója közötti legfőbb eltérés a
