Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája - Natura Somogyiensis 16. (Kaposvár, 2010)

A fajok és lelőhelyadatok felsorolása

110 NATURA SOMOGYIENSIS 69. ábra: Az Anax imperátor fenológiája Szakcsiszentkúti-horgásztó: 2007.05.27, 1$, TS - Szalki-sziget: 2009.05.25, lc?, TS - Szentkirályihalastavak: 2008.05.15, 8? 4$, TS - Szentlászlói-horgásztó: 2009.06.13, 1$, TS - Szentpáli-berek: 2005.06.01, 5<? 7$, TS - Szilágypusztai-halastó: 2002.05.10, lc?, TS - Szövécsi-halastó: 2007.05.26, 1$, TS - Taplósi-Holt-Duna: 2000.06.06, 1$, TS - Tóközi-berek: 2007.05.20, 4c? 1$, TS - Tóvendéglőtava: 2007.06.18, 2$, TS - Töröcskei-tározó: 1987.05.15, 3c? 7$, TS - Volent-öböl: 1997.06.02, 2«? 1?, TS-Zsibriki-tó: 2009.05.12, lc? 1?,TS. Anax imperátor imperátor Leach, 1815 — Óriás szitakötő Előfordulása: Holomediterrán faunaelem, Közép- és Dél-Európában, ÉszakAfrikában, valamint Ázsia különböző területein (Közel-Kelet, Nyugat-Ázsia, Aral-tó környéke, Üzbegisztán, Pakisztán) fordul elő. Magyarország sík területein és a középhegységekben egyaránt általánosan elterjedtnek nevezhető, helyenként gyakori szitakötő. Erre utal sok faunisztikai irodalmi adata is. A vizsgált terület minden kistáján megtaláltuk, a kisebb „fehér foltok" a térképen valószínűleg csupán a gyűjtések hiányára utalnak (68. ábra). Irodalmi adatok: 1,2,3,4, 5, 6, 9, 10, 11, 12, 14, 15, 16, 17, 18, 22, 23,24, 25,26, 27, 29,30,31,32, 33, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 48, 49, 52, 53, 54 (1. táblázat). Lelőhelyeinek száma összesen: 258 Lelőhelyeinek száma kistájak szerint BES (41), BME (108), DMS (5), DRS (11), KÜS (13), MEF (13), MTB (47), ZAD (20). UTM hálómezők szerinti előfordulása: 10x10 km (96), 5x5 km (153), 2,5x2,5 km (205). 10*10 km-es UTM hálómezők szerinti előfordulása DÉVAI et al. (1994) hálótérképén: 16 Jellemzése: Egy vagy két évig fejlődő lárvája túlnyomórészt állóvizekben (nem ritkán egészen kis tömpölyökben) él, de gyakran megtaláltuk kisvízfolyások lassan áramló szakaszain is. A rendelkezésre álló imágó adatok alapján összeállított diagramon (69. ábra) viszonylag jól megfigyelhetők imágójának fenológiai sajátosságai. A vizsgált területen május elejétől szeptember közepéig észleltük, rajzásának maximuma júliusra tehető.