Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok IV. - Natura Somogyiensis 15. / Miscellanea 4. (Kaposvár, 2009)
Horváth Zoltán: A Somogy megyei fehér gólya (Ciconia ciconia) állomány 2004. évi felmérésének eredményei
220 Natura Somogyiensis nyezésére történt újabb állományfelmérés, ekkor 153 településen 316 fészek került összeírásra. Sajnálatos, hogy az 1992-es felmérés eredményei ma már nem hozzáférhetők. Az 1992-es és az 1956-os felmérés néhány eredményének összevetését adja Fenyősi (1994). Az újabb, 1994-es állományfelmérés során 170 településen 407 fészket sikerült ellenőrizni, melyből lakatlan 69, lakott 338 fészek volt (Hunyadi 1994). A Balaton vonzáskörzetében lévő észak-somogyi településeken végzett gólyafelmérések eredményeit Novotny et. al. (1995) és László et. al. (1996) foglalta össze. E munkákban 51 település mintegy 100 fészkelőhelyének (cca. 65 pár) adatait közölték. Az 1999-ben végzett felmérések eredményeiről Fenyősi és Horváth (2000) alapján tudjuk, hogy a megye mintegy 80%-án történt számlálás alapján 421 fészek került elő, ebből 359 fészek volt foglalt, a 237 sikeres költésből pedig 586 fióka repült ki. Az Őrtilos és Barcs közötti 17 településen a „Dráva Monitoring program” keretei közt 2000-2004-ben történt állományfelmérés, ennek eredményeit Fenyősi (2005) közli. E szerint a 17 településen az öt év alatt közel 20%-al csökkent a költőpárok száma, 58-ról 45-re. Anyag és módszer A mintegy 6000 km2 kiterjedésű Somogy megye hazánk legnagyobb kiterjedésű megyéi közé tartozik. Északon a Balaton, keleten a Külső-Somogyi-dombvidék, a Kapóstól délre a Zselicség, nyugaton a Marcali-löszhát és a Csurgó-Zákányi-dombság, a megye középső és déli területein a Belső-Somogy homokvidéke terül el. A Külső- Somogyi-dombvidék tengerszint feletti magassága 130-300 m közötti (max. 312 m), évi csapadékösszege északon 600, délen 650-700 mm. Éghajlatára a kontinentális jelleg, illetve szubmediterrán hatás is jellemző. A terület erdősültsége a megyében itt a legalacsonyabb, az erdőségek (cseresek, gyertyános-tölgyesek, kultúrerdők) mellett szántók, gyümölcsösök, szőlők is meghatározók. A Zselicség a megye legerdősültebb területe (cca. 30 % erdő), tengerszint feletti magassága 140-300 m, az évi csapadékösszege: 710 mm. A Marcali-löszhát Belső-Somogy homokvidékéből szinte szigetszerűen emelkedik ki. A lösszel borított dombvonulat meglehetősen száraz. A Csurgó-Zákányi-dombság tengerszint feletti magassága 150-280 m, csapadékos (750 mm) és szubmediterrán hatásokat mutató éghajlattal, illetve magas erdősültséggel jellemezhető. Belső-Somogy a megye legnagyobb kiterjedésű középtája. A tengerszint feletti magassága 107-193 m közötti, évi csapadékösszege: 700-800 mm. Az enyhén hullámos felszínü homokvidéken észak-déli irányú buckavonulatok, s ezek között lefolyástalan láptavak a jellemzők. Az egykori láptavakból és vízfolyásokból számtalan halastavat alakítottak ki. A gólyák elsődleges költőhelye - kevés kivételtől eltekintve - Somogy megyében is a településeken található. Legfontosabb táplálkozóhelyeik: a kaszálórétek, a nedves mocsárrétek (a Dráva mentén), az egyre csökkenő területtel, de még szinte minden községhatárban megtalálható fáslegelők és kaszálók. Előző területek mellett fontos táplálkozóhelyek a tavak, a patakok, a csatornák és a láptavak környéke, illetve szántók és egyéb kultúrterületek is biztosíthatnak táplálékot a faj számára. 2004-ben a megye teljes területén a felmérők területi lehatárolású térképek segítségével végezték el a felmérést. A munka során - régebbi adatsorokra is támaszkodva - július első hetében felkeresték a településeken található fészkeket, s rögzítették a korábbi felmérések során is használt adatokat (fészek helye, tartóaljzat, lakottság, fíókaszám, stb).
