Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok IV. - Natura Somogyiensis 15. / Miscellanea 4. (Kaposvár, 2009)
Fenyősi László: Partifecske (Riparia riparia) állományfelmérések a Dráva-mentén, 2000-2008 között
204 Natura Somogyiensis bizonyítja, továbbá adatokat közöl a jégmadár és gyurgyalag költőállományához. A Dráva horvát területéről említ egy 400 páros telepet Radovic (1996). A szlovén Dráva partifecske-állományáról adatokat találunk Bracko és Stumberger (1995) írásában. A Dráva-folyó 199-132 fkm-ek közötti szakaszán 2000-2003-ban végzett partifecske állományfelmérések eredményeit FenyőSI (2003) foglalja össze. Anyag és módszer A vizsgált terület a Dráva Őrtilos-Matty közötti, 167 folyamkilométer hosszúságú szakasza. E szakasz Őrtilos-Drávatamási közötti területei a Belső-Somogyhoz sorolt Közép-Dráva-Völgy kistáj részei. A kistáj a folyó balpartját 1-4 km szélességben kíséri, s jellegzetes elemei a zegzugos futású, helyenként 30 m magasságot is elérő magaspartok. A terület mérsékelten meleg, nedves éghajlatú. Az évi középhőmérséklet 9,7-10,2 *C, az éves csapadék mennyisége 780-800 mm. A folyó Drávatamási-Matty közötti szakasza a Drávamenti-síkság, illetve a Dráva-sík kistáj része. A szinte tökéletes síkságnak minősülő terület éghajlata kissé melegebb és szárazabb az előzőnél. A Dráva-folyó szélessége a vizsgált területen 150-400 m közötti, mélysége többnyire 3-4 m. A folyó gyors vízjárású, sebessége 0,3-1,9 m/s, esése Bélavár határában még jelentős (35 cm/km). Vízjárásában nagyvízi időszak május-júniusban és október-novemberben figyelhető meg. Kisvizek nyárvégen és december-februárban jellemzőek. A magyar-horvát államhatár a somogyi folyószakaszon csak ritkán halad a sodorvonalon, természetes kanyarfejlesztések, átvágások és helyenként politikai okok miatt gyakoriak a bal parti horvát, illetve a jobb parti magyar területek. 2000-től a Dráva 199-132 fkm-ek közötti szakaszán felméréseket végeztünk a partfalfészkelő fajokon. A vizsgálatok során három fajról - Merops apiaster, Alcedo atthis és Riparia riparia - gyűjtöttünk adatokat, de e tanulmányban csak a Riparia riparia állomány-felmérésekről kívánunk beszámolni. Vizsgálatunk célja a Bélavártól Szentborbásig terjedő, 67 fkm-es szakasz mentén élő partifecskék (Riparia ripariá) állományváltozásainak nyomonkövetése volt. A monitoring-vizsgálatok mellett később felméréseinket egyre nagyobb területen folytattuk, így 2007/2008-ra már a Dráva 237-70,5 fkm-ek közötti teljes horvát/magyar szakaszán és két közeli homokbányában végeztünk állományfelvételezést. A folyón évente június-július hónapokban csónakból végeztük a felméréseket, ekkor feljegyeztük a fészektelepek helyét, függetlenül attól, hogy magyar, vagy horvát területen találhatóak. A terület ismeretében kijelenthetjük, hogy a mellékágakban gyakorlatilag nem alakulnak ki telepes költésre alkalmas falfelületek. A telepeken a fészeküregeket megszámoltuk, s nagyobb telepek esetében a számolást fotóról még visszaellenőriztük. A költőpárok számát az üregek számlálásával kapott eredmény 60%-a adja (Szép 1991). Eredmények Monitoring vizsgálat a Bélavár-Szentborbás (199-132 fkm) közötti Drávaszakaszon A 2000. évi felméréskor a 199-132 fkm-ek közötti Dráva-szakaszon 12 telepen 3950 üreget számoltunk (1. táblázat). A fészkelőüregek száma alapján a költőpárok száma:
