Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

1. BEVEZETÉS

evők- és más, vizes élőhelyhez időszakosan, vagy állandóan kötődő, és vándorló fajok állományainak fenntartását és szétterjedését nagyban elősegítő halastavakra is. További ok, amiért elterjedési területén belül sokfelé, a legmagasabb fokú védelemben részesül, hogy a felszíni vizek mértéktelen szennyezése miatt, az 1960-as évektől az európai állománya drasztikusan visszaesett, sőt a szigorú jogi védelem ellenére több országból kipusztult. A vizes élőhelyek természeti állapotában, az utóbbi időben bekövetkezett javulás eredményeképp állománya napjainkban ismét fejlődik. Bebizonyosodott tehát, hogy a faj sérülékeny, pusztán paragrafusokkal nem védhető meg, stabil állományának fennmaradása alapvetően az élőhelyeit érintő kedvező intézkedésektől és a faj alaposabb ismeretétől függ. A hazai vidraállomány helyzete hivatalosan: kedvező. Azonban állománynagyságának megállapítása, a populáción belüli kapcsolatok megismerése éjszakai életmódja miatt még egy kis területen is nehéz. Különösen hiányosak az ismereteink a faj tér- és időhasználatáról, ami nagyban visszavezethető arra, hogy nem volt hazai rádiótelemetriás vizsgálat. Márpedig a hazai vidrapopulációra vonatkozó sajátosságok megismerése megőrzési szempontból lényeges. Ez az átfogó tanulmány éppen azért lehet érdekes a Tisztelt Olvasónak, mert olyan vizsgálati módszerekre épül, melyek révén bepillantást nyerhetünk a magát nehezen megmutató vidra mindennapjaiba. Egyik ilyen korszerű, és napjainkban dinamikusan fejlődő módszert a molekuláris genetika eszköztárának alkalmazása jelenti. Ezzel, az állatok megfogása nélkül, pusztán a hátrahagyott nyomjelből, a vidraürülékből tudunk a populációsűrűségre, a genetikai struktúrára, az ivari összetételre ismereteket szerezni. A vidra az ember elől ugyan rejtőzködik, mégis viszonylag gyakran esik közúti forgalom, orvvadászat, vagy kutyák áldozatává. Az elpusztultán talált példányok részletes, boncolásra alapozott vizsgálatával például képet kaphatunk a vadon élő vidrák külső jegyeiről, az elhullási okokról, a tápláltsági- és egészségi állapotukról, a szervezetükben felhalmozódott toxikus anyagok szintjéről. A kötetben, közel 400 helyszínen elvégzett vidrafelmérés alapján, egy összefoglaló esettanulmányt is közlünk. Ez tájékoztatást ad a vidra előfordulását befolyásoló számos tényezőről, továbbá támpont lehet az IUCN Vidraszakértő Csoportja által javasolt módszer hazai bevezetéséhez is. A vidrának a vízi életközösségekben, akár a természetközeli vizes élőhelyeken, akár a haltermelő területeken betöltött szerepének megítéléséhez a táplálkozási szokásainak részletes vizsgálata vezet. Bár 1991 óta sok területen és élőhely típuson végeztünk vidra táplálkozásbiológiai vizsgálatokat, így a Dráván, holtágakon, patakokon, csatornákon, lápokon, természetvédelmi kezelésben álló tavakon és halastavakon is, ezeknek a kötetben bemutatott eredményei magyar nyelven többségükben nem hozzáférhetők. Talán nem hiábavaló a vidra étlapjának alaposabb áttekintése, ezáltal remélhetően sok hiedelmet sikerül eloszlatni. Az alapkutatásból gyűjtött tapasztalatok a hazai és a közép-erópai természetvédelmi és halgazdálkodási gyakorlatban egyaránt hasznosulhatnak. A vizes élőhelyek megőrzésében, a nemzeti ökológiai hálózat funkciójának fenntartását elősegítő intézkedésekhez közvetlenül hasznosíthatók. Az ismeretterjesztő munkáktól kissé részletesebb (sarkosabb) eredmény értékelések nem titkolt célja az, hogy hazai kutatási tapasztalatokon alapuló, egyértelmű ismereteket adjunk a vidra- és élőhelyeinek megőrzéséhez. A halgazdálkodók figyelmébe különösen a halpreferencia vizsgálatokat ajánljuk, mert azok közvetlenül hasznosíthatók a gyakorlatban. Ezzel, a vidra halállományra irányuló predációs hatásának mérsékléséhez szeretnénk segítséget nyújtani. Egyúttal a felmerülő problémákra is felhívjuk a figyelmet. Összességében, meggyőződésünk, hogy ennek a csodálatos ragadozónak kulcsszerepe van a vizes élőhelyek állatközösségében. Nélküle nem pusztán „csak" egy fajjal lenne szegényebb a vizeink élővilága, hanem egy fontos zárókő fajjal, márpedig zárókő nélkül a boltív összeomlik.