Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

6. VIDRAMEGŐRZÉS - 6.1. Előzmények

szőrzetű bundájáért, részben a tavaktól való távoltartás érdekében. Egy vidravadászat eredményét szemlélteti a mellékelt fénykép is. Egészen 1974-ig, a faj hazai védetté nyilvánításáig a halöröknek napi feladatuk volt a vidraállomány gyérítése. Herman Ottó, a köztiszteletben álló polihisztor, már 1887-ben védelmébe vette a vidrát: „...A több termőföld után való féktelen vágy miatt megfeledkezett az ember arról a közhaszonról, a melyet a víz halban nyújthat, - megfeledkezett a nemzeti vagyon nagy kárára, mely kár nemcsak pénzben, hanem egy egészséges táplálék kimaradása során a nemzet közegészségében, tehát az életben is éri. Evvel a valóságos rombolással szemben az a kár, a melyet a vidra, a vidranyesi, a gém, a halászsas, a halászcsér, a jégmadár s az alsóbb rendű élősködők seregei a halban ejtenek, valóságos csekélység, mert hiszen ezeknek a munkája a szabad természet ölén csak az élet rendes folyása és semmi egyéb, csak szabályozó és nem irtó...'", /részlet Herman Ottó ( 1887): A magyar halászat könyvéből, A hal ellenségei c. alfejezetből/. Csak később, az 1930-as években, de sor került a vidra táplálkozásának hazai vizsgálatára is. Bethlenfalvy Ernő - a kor lehetősége szerint - gyomortartalom vizsgálatai alapján határozottan kiállt a vidra mellett, hangsúlyozva a vidra szanitéc és haltelepítő szerepét. Előbbi a beteg, legyengült halak kiválogatását és elfogyasztását, utóbbi a vida szőrzete között meglapuló ikrának a területek közötti áthordását jelenti. Ali. világháborút követően a vidra európai állományaira már nem a vadászat jelentette a fő veszélyt (legalábbis a nagyobb állománysűrüségű területeken), hanem a vizek szennyezése. Az ezzel együtt járó táplálékforrás csökkenés, és a szennyezőanyagok vidra szervezetében történő feldúsulása következtében a vidra állománya hanyatlani kezdett (pl. CHANIN 1985, MASON és MACDONALD 1986, KRUUK 1995). így terelődött a figyelem a vidra védelmére. A fajt az 1950-es évektől kezdődően Európa legtöbb országában védetté nyilvánították. A kis állománysűrüséggel rendelkező országokban, így pl. Hollandiában már 1947-ben, Svájcban 1952-ben betiltották a vadászatát (korábban azért elég intenzív vadászatot folytattak rá), a vidra mégis kipusztult. Az állományfogyás súlyosságára utal, hogy a vidra az 1979-ben aláírt, és az Európai Unió természetvédelmi törekvéseiben ma is jelentős - az európai vadonélő állatok, növények és élőhelyeik védelméről szóló - Berni Egyezmény címerállata lett (216. ábra). A faj megismerését célzó kutatások az állományhanyatlás és helyi kipusztulások következtében kezdődtek el (NECHAY 2005). 216. ábra : A vidra a Berni Egyezmény emblémája