Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
_ 100 • Alba Agrár Rt. • Dinnyési Tógazdaság N o 60 o O 0 I E < 100 100-500 500-1000 1000 < Halak tömegkategóriája (g) 214. ábra: A vidrák haltáplálékának méret szerinti eloszlása a vizsgált két tógazdaságban (adatok: LANSZKI et al. 2007) kon belüli biomassza számítás szerinti aránya 0,9%, illetve 1,6%, relatív gyakorisága 0,1%, illetve 0,4%o volt. A nagyméretű, 1000 g-nál nagyobb tömegű halak részaránya biomassza számítás szerint 0, illetve 0,9%o, relatív gyakorisága 0, illetve 0,5%>-ot tett ki a két területen a két időszakban. A két területen a vidrák halpréda tömeg szerinti besorolás szerinti összetétele nem különbözött szignifikánsan (x 2 3 =2,76, P=0,431). A vidrák halpreferenciája halteleltető tavakon Az Alba Agrár Rt. halteleltető tavain a vidrák preferálták a 100 grammnál kisebb süllőt és amurt, valamint a 100-500 gramm közötti tömegtartományba tartozó csukát (25. táblázat). A 100 grammnál kisebb tömegű pontyot az előfordulási gyakoriságuk körüli arányban fogyasztották, míg a többi halat jellemzően nem preferálták, amit a negatív preferencia indexek jeleznek. A Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaság halteleltető tavain a vidrák preferálták a 100 grammnál kisebb tömegtartományba eső fogassüllőt, csukát, továbbá az ezüstkárászt és a razbórát. Utóbbi két halfaj egyedeit szintén teleltették. A 100 grammnál kisebb pontyot és amurt, valamint fejes domolykót (jászkeszeget) az előfordulási gyakoriságuk körüli arányban fogyasztották, és jellemzően mellőzték a többi halat, így pl. a 100 grammnál nagyobb tömegű pontyot, amurt, fogassüllőt és csukát (25. táblázat). A haltömeg kategóriánként összegzett preferencia indexek alapján megállapítható, hogy a két tógazdaság halteleltető tavai mentén élő vidrák halpreferenciája nem különbözött lényegesen (páros t-próba, t=0,45, P=0,681). A vidrák mindkét területen jellemzően a 100 grammnál kisebb tömegű halakat preferálták (Ej=0,70 és 0,65, a két terület sorrendjében, 215. ábra). A vidrák a 100 grammnál nagyobb halakat tömegkategóriánként ugyan eltérő mértékben, de határozottan kevésbé preferálták, vagyis mellőzték a vadászat során. A 100 gramm feletti tömegtartományokba sorolt halak preferencia indexe (Ej) az Alba Agrár Rt halteleltető tavain - 0,55 és -1,00 között, a Dinnyési Tógazdaság halteleltető tavain -0,37 és -0,89 között alakult. Az egyes tömegtartományba sorolt halak preferencia indexei közötti különbség szignifikáns volt mindkét tógazdaságban (ANOVA, az Alba Agrár Rt. tavain: F=3,92, P<0,05, a Dinnyési Tógazdaság tavain: F=4,70, P<0,02).
