Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
500 400 '300 200 100 0 • Egyéb • Béka Teknős • Hal 2003 2003 2004 2004 március április március április 211. ábra: Teknős és béka dominanciájú, valamint átlagos vidra táplálékok energiatartalma a Boronka-melléki TK halastórendszerén (adatok: LANSZKI et al. 2006) A vidra teknőspredációját befolyásoló tényezők A vidrák által okozott súlyos teknős zsákmányolás tél végén, tavasz elején következett be. Ebben közrejátszhatott a hideg téli időjárás (például a szokatlanul hosszú hóborítás és a vastag hóréteg), mely a jelen vizsgálatban tartósan 0 °C alatti levegőhőmérséklettel, a vizek március közepéig tartó befagyásával járt együtt. Ez ráadásul egybeesett egy tényleges halhiányos időszakkal (vagyis a hozzáférhetőség és a halmennyiség is hosszú ideig korlátozott volt, 206. ábra), így összességében kritikus időszakot (ERLINGE 1972) jelentett a vidrák számára. A vidrák ilyen halhiányos időszakban elsősorban tipikus másodlagos táplálékforrásokat, így telelő kétéltűeket, vagy esetleg tízlábú rákokat keresnek és fogyasztanak (ERLINGE 1967, 1972, WEBER 1990, LANSZKI et al. 2001), amint a jelen vizsgálatban 2004 márciusában békákat fogyasztottak. Az időszakosan jelentős kétéltű táplálékot a vidrák - különösen télen - a patak-, és tóparti iszapban keresik meg, tavasszal pedig a sekély tómederben és nádas, vagy sasos foltokban (WEBER 1990). A közép-európai halastavakon a haltermelés jellegéből adódóan jelentős éven belüli halmennyiség ingadozás tapasztalható (KRANZ 2000), ezt támasztják alá a jelen vizsgálat tapasztalatai is (206. ábra). A vidra a táplálék mennyisége által korlátozott faj, az optimálistól kedvezőtlenebb feltételek esetén növelheti mozgáskörzetét, mely növekvő közúti mortalitáshoz, illetve az új táplálkozó helyeken a táplálékért folytatott küzdelemhez vezethet (ERLINGE 1967, CARSS 1995, KRUUK 1995, JEDRZEJEWSKA et al. 2001, CLAVERO et al. 2003). A táplálék mennyisége tehát megszabhatja a vidraállomány méretét is (KRUUK et al. 1991, RUIZ-OLMO et al. 2001, 2002). A jelen vizsgálatban, más édesvizeken végzett elemzésekhez hasonlóan (JEDRZEJEWSKA et al. 2001, CLAVERO et al. 2003) elsődleges táplálék a hal, másodlagos a kétéltű volt. Minden más ismert vizsgálattól eltérően azonban a harmadik - igaz, időszakosan - legfontosabb táplálékot a mocsári teknős jelentette. Ezért a vidra teknős zsákmányolását a fő táplálék taxonok összefüggése alapján is elemeztük. A hal- és a teknősfogyasztás közötti szoros regressziós összefüggés alapján - amint tapasztaltuk is - előfordulhat, hogy a vidra nemcsak a kétéltűeket, hanem a mocsári teknőst is, mint táplálékforrást hasznosítsa. A korrelációs koefficiensek azt jelzik, hogy ennek nagyobb a lehetősége, mint a kétéltűek esetén. Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy a teknős nagyobb energiatartalmú préda a békánál, így a vidrák számára előnyös lehet a hibernált teknősök megkeresése és elfogyasztása. A mi esetünkben az alacsony halkészlet mellett a magas hó csökkenthétté a kétéltűek hozzáférhetösségét, amely más hozzáférhető források szükségszerű kiaknázását eredményezte. Ez a forrás halastavakon - természetvédelmi szempontból szerencsétlen esetben - a teknős lehet. A vizsgálataink alátámasztották azt a feltételezésünket, amely szerint a
