Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények

vidra a halkészlethez alkalmazkodva a kisebb méretű, számára könnyen zsákmányul ejthető halakat, köztük a kis méretű süllőt is fogyasztotta. A vidra a vízfenék közelében és a nyíltvízen tartózkodó halakat (pl. az 1000 g feletti pontyot és busát), valamint a környezetébe (vízfenék színébe) olvadó harcsát és compót általában nem vadászta. A sekélyebb, vízi növényzettel borított, viszonylag tiszta vizű part menti régiót előnyben részesítő 100-500 g-os csuka, és ezüstkárász, valamint a vízinövényzettel benőtt területen élő sügér a vidra számára könnyebben észrevehető és elejthető zsákmányt jelent. A könnyebb észrevehetőségük miatt ezek, általában az előfordulásuknál nagyobb gyakorisággal szerepelnek a vidra táplálékában. A haltermelési időszakon kívül (Fonói terület, 3. és 4. év), a patakban viszonylag kevés faj élt. Ebben az időszakban a patakra jellemző halfajokat, így a vízfenéken élő, iszaplakó csíkféléket is preferálta a vidra, amelyeket máskor mellőzött. A vizsgálatok összhangban állnak KRUUK (1995) megállapításával, miszerint az eutróf tavakban jellemző kis látótávolság (kb. 70 cm) akadályozza a mélyebb, nyílt vizekben előforduló, nagyobb méretű halak zsákmányolását. A preferencia adatok alapján megállapítható, hogy a vidra halastavi károkozása megelőzhető, vagy mérsékelhető járulékos halfajok, telepítésével (pl. kárász, keszegfélék), vagy legalább kis egyedszámban való megtűrésével (pl. ezüstkárász). Leginkább a területre jellemző, természetes halállomány egy részének fenntartása lenne célszerű (KEMENES és NECHAY 1990). Ezek a halak nem jelentős konkurensei a gazdaságilag fontos pontynak, emellett táplálékforrását képezhetik ragadozó halaknak, például a csukának is. A halastavi gazdálkodásban jelentős termelés kiesést okozó kínai razbóra és naphal általában fontos táplálékát képezik a vidrának. Azonban, ezen faunaidegen gyomhalak elszaporodása és károkozása a felmerülő vidrakárnál sokkal jelentősebb is lehet. A villanypásztoros halteleltető védelmi rendszerről a 6. fejezetben lesz még szó. A védelem nélküli tároló tavakon a fentiektől lényeges eltérések tapasztalhatók. Petesmalmi halastórendszer A Petesmalmi halastórendszeren élő vidrák elsődlegesen fontos táplálékát halak alkották, ezek előfordulási gyakorisága évszaktól függően 80% és 94%> között fogyasztott biomasszájuk 94% és 99%o között alakult (204. ábra, 24. melléklet). Télen legjelentősebb haltáplálék az ezüstkárász, másodlagosan fontos a törpeharcsa volt. A tavaszi táplálékban a ponty dominált, másodlagosan fontos az ezüstkárász volt. A vidra nyári táplálékában a törpeharcsa volt a legfontosabb, mellette fogassüllő és sügér fordult elő jelentősebb mennyiségben. Ősszel az ezüstkárász és a ponty volt a legjelentősebb haltáplálék, ezek mellett a törpeharcsa fordult elő számottevő arányban. Az emlősökből álló táplálékban a vízipocok (Arvicola terrestris) és más pocokfélék, például erdei pocok (Clethrionomys glareolus), mezei pocok (Microtus arvalis), és a csalitjáró pocok (Microtus agrestis), valamint vízpart közelben elhullott vaddisznó (Sus serofa) és szarvasfélék (őz - Capreolus capreolus és gímszarvas - Cervus elaphus) is szerepeltek (24. melléklet). A csülkös vad fogyasztása ritkaságszámba megy, ezer táplálékelemből esetleg egyszer fordul elő. Az elfogyasztott nagyvad a vidrának nem tipikus tápláléka, fogyasztott biomasszája elenyészően alacsony szinten mozgott. Hasonlóképp a madarak (főként kistestü énekesmadarak), valamint a hüllők és kétéltűek predációja is kismértékű volt. A gerinctelenekből álló táplálékban a sárgaszegélyü csíkbogár (Dytiscus marginalis) szerepelt a leggyakrabban. Tavaszi időszakban tízlábú rákok (Astacus spp.) esetenkénti fogyasztása is előfordult. Összességében ezeknek a taxonoknak a fogyasztott biomaszszája alacsony volt, hasonlóan a fogyasztott növényekéhez pl. magvakhoz, békalencséhez (Lemna spp.), gyékényhez (Typha spp.), sáshoz (Carex spp.) és pázsitfűfélékhez (Gramineae spp.).