Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények

Nem találtunk területtől függően lényeges eltérést a vidrák relatív hullaték-sűrűségében (ANOVA, F=l,96, P=0,166). Az aszályos évben tendenciózusan (199. ábra) alacsonyabbak voltak a D index értékek a Baláta-tavon (páros t-próba, t=4,27, P<0,05) és a Darányi Nagyberekben (t=2,77, P=0,069), mint az első (átlagos adottságú) évben. A Balátán, 2004 telének végét követően nem találtunk vidra jelenlétére utaló nyomjeleket (199. ábra). A Lankóci égerligetben élö vidrák tápláléka A Lankóci égerlápon korábban (1999. decembere és 2001. novembere között) végeztünk vizsgálatot (LANSZKI és MOLNÁR 2003), mint a három másik somogyi lápon. A Lankóci égeresben élő vidra domináns táplálékát halak képezték, fogyasztásuk jelentősen ingadozott az egyes évszakok között (200. ábra, 17. melléklet). A jellemzően kisméretű (100 g-nál kisebb tömegű) halak fogyasztott biomassza aránya télen 93%-ot ért el, legjelentősebb faj a csuka, másodlagosan fontos a sügér volt. Tavasszal a halak fogyasztási aránya 50% alá csökkent, majd a nyári, valamint a csapadékosabb őszi időszakban ismét megemelkedett (72-74%>). Tavasztól őszig a törpeharcsa, a naphal és a sügér volt a legfontosabb táplálék. A vidra táplálkozásában az egyébként nem tipikus táplálék taxonok jelentős szerepet töltöttek be. A kisemlősök előfordulása tavasztól őszig általában számottevő volt, fogyasztott biomasszájuk 4-7%>-ot tett ki, közülük a vízicickányok (Neomys spp.) voltak a legfontosabbak. A madárfogyasztás tavasszal emelkedett meg (5%>). Az alacsony haltáplálék-készletű, időszakosan kiszáradó Lankóci égerligetben élő vidrák táplálékában másodlagosan fontos szerepet a kétéltűek töltöttek be. Közülük legfontosabbak a különböző béka fajok voltak, fogyasztott biomasszájuk aránya tavasszal 40%-ot ért el. A gerinctelenek biomassza számítás szerinti fogyasztási aránya minden évszakban számottevő volt, tavasszal 5%-ot tett ki. Közülük legfontosabbak a csíkbogár (Dytiscidaé) és a csibor (Hvdrophilidae) fajok voltak. A növényfogyasztás alacsony szinten mozgott. Megvitatás. Az elsődlegesen fontos halak mellett, a lápokon élő vidrák táplálékában számos más táplálékcsoport fordult elő, amely a változatos vadászati szokásai jelzi (CHANIN 1985, MASON és MACDONALD 1986, KRUUK 1995). Kedvezőtlen környezeti feltételek (például hosszantartó száraz időszak) esetén - a korábban már részletezett módon - a vidrák növelhetik a mozgáskörzetüket (ERLINGE 1968) és extrém körülmények között, élőhely típustól függően különböző táplálékforrásokat képesek hasznosítani (JEDRZEJEWSKA et al. 2001, RUIZ-OLMO et al. 2001, CLAVERO et al. 2003). ^ 100% -i 3 80% 60% I 40% r| 20% £ 0% n 200. ábra: A Lankóci égerligetben élő vidrák évszakonkénti táplálék-összetétele (Adatok: LANSZKI és MOLNÁR 2003) Megjegyzés: n - mintaszám SS Tél Tavasz Nyár Ősz 26 40 18 32 • Egyéb • Kétéltű SI Madár • Emlős • Hal