Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
ban (kétmintás t-próba, t 3 =0,37-0,18, P=0,256-0,895), illetve a táplálkozási nicheszélesség indexekben sem (t 3 =0,01-1,43, P=0,249-0,995). Ezért a két vizsgált év táplálék-összetételét összevontan értékeltük. A vidra fő táplálékát halak alkották (a szélső értékek éves szinten: 85,2-90,7% a Dráván és 78,8-92,7%) a holtágakon). Általában a legfontosabb táplálék hal minden területen a kárász (alapvetően ezüstkárász) volt, mellette jelentős volt a küsz, a bodorka és a törpeharcsa fogyasztási aránya. Legmagasabb halfogyasztást télen, legalacsonyabbat nyáron tapasztaltunk (190. ábra). Nyáron és ősszel a nem halakból álló táplálékforrások hasznosítása jelentős volt, amelyben területtől függően madarak (főként vízimadarak és kistestű énekesmadarak), hüllők (főként siklók, ritkán gyíkok), és kétéltűek (főként békák) voltak jelentősek. Mocsári teknős maradványt egy vízvári mintában találtunk. A vidrák ritkán zsákmányul ejtettek emlősöket, így pézsmapockot (Ondatra zibethicus), vízipockot (Arvicola terrestris), eredeiegér fajokat (Apodemus spp.), rovarevőket (pl. vízicickányt Neomys spp.), és a bélavári Dráva szakasz mentén feltehetően nyest, vagy nyuszt (Martes spp.) tetemből is táplálkoztak. A vidrák táplálék-összetétele a fő táplálék taxonokat figyelembe véve területtől függően lényegesen különbözött a Dráva szakaszok között (Chi-négyzet próba, x 2 io = 81,63, P <0,001), és a holtágak között is (x 2 10 =666,38, P<0,001 ). A Dráván élő vidrák a holtágakon élőkhöz viszonyítva hasonló arányban fogyasztottak halat (átlagosan: 89,8% vs. 87,5%), viszont több madarat (3,9% vs. 0,7%), kevesebb emlőst (0,5% vs. 0,9%), hüllőt és kétéltűt (5,6% vs. 10,2%), valamint gerinctelent (0,1%) vs. 0,6%) fogyasztottak (X 2 ! o=460,40, P<0,001). A halak fogyasztási aránya az őrtilosi Dráva szakaszon, évszaktól függően 65% és 96%> között változott (8. melléklet). A haltáplálékban 18 taxon szerepelt, legtöbb télen, legkevesebb nyáron. A táplálék halak között mennyiségi arányt (B%) tekintve a pontyfélék domináltak (40-70%). Télen a rózsás márna és a kárászok (alapvetően ezüstkárász), tavasszal a pontyfélék mellett a fogassüllő és a csuka, ősszel a harcsa volt fontos tápláléka a vidrának. A nem hal táplálékban télen madarak, tavasszal és nyáron kétéltűek, ősszel kisemlösök voltak fontosak. A bélavári Dráva szakaszon a fogyasztott halak biomassza számítás szerinti aránya 87% és 93% között mozgott (9. melléklet). A haltáplálékban 22 taxon szerepelt, közülük legtöbb télen és legkevesebb nyáron. A haltáplálékban átéli és őszi időszakban dominál100% . B% 80% •-> 60% N 40% 20% 0% Terület • Hal • Emlős S Madár Kétéltű • Egyéb T TANY O 111 40 15 18 Dl T TANY Ó 268187 48 160 1)2 T TANY O 115 21 18 34 D3 T TANY O 34 88 40 103 111 T TANY O 205 83 27 60 T TANY O 24 35 30 54 190. ábra: A Dráván és holtágain élö vidrák évszakos táplálék-összetétele (adatok: LANSZKI és SALLAI 2006) Megjegyzés: A terület rövidítések megegyeznek a 18. táblázatban található elnevezésekkel. Évszakok: T - tél, TA - tavasz, NY - nyár, Ö - ősz, n - mintaszám.
