Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
2. A VIDRA ELŐFORDULÁSÁNAK FELMÉRÉSE ÉS ÉLŐHELYÉNEK MINŐSÍTÉSE - 2.1. Problémafelvetés, előzmények - 2.2. A vidra elterjedése
A legtöbb ragadozó fajjal ellentétben a vidra elterjedéséről és állományalakulásáról számos európai összefoglaló mü látott napvilágot (pl. CHANIN 1985, KRUUK 1995, MACDONALD 1983, MASON és MACDONALD 1986, CONROY és CHANIN 2002). A vidra európai állományhelyzetét magyar nyelven KEMENES et al. (2005) tekintették át részletesen. Az IUCN-en belül külön vidra szakértő csoport (Otter Specialist Group: http://www. otterspecialistgroup.org/) alakult, kiadványa az IUCN/SCC Otter Specialist Group Bulletin, amely az érdeklődők számára hozzáférhető. Élőhely igény A vidra a Pannon életföldrajzi régióban potenciálisan minden vizes élőhelyen előfordulhat, melynek halellátottsága megfelelő és parti növényzete búvóhelynek alkalmas. Fontos élőhelyei a halastavak és a halastórendszerek, mert ezek környékén általában egész éven keresztül táplálék áll rendelkezésre. E tavakat gyakran háborítatlan nádasok, bokros területek, vízparti erdők övezik, amelyek kedvező életfeltételeket jelentenek számára. Egyes bő halkészletű holtágak és folyók vidraállománya szintén jelentős. A horgász- és üdülőtavakon nagymértékű az emberi jelenléttel járó zavarás, a parti növényzet hiánya, vagy átalakítása, stb., melyek a halbőség mellett sem teremtenek kedvező feltételeket a vidra folyamatos jelenlétéhez. Más mesterségesen kialakított állóvizekben (pl. víztározókon, kavicsbánya tavakon), és természetes állóvizeken (pl. lápokon) is megtaláljuk a vidrát, kisebb állománysürűségben. A vidra élőhelyeit összekötő folyók, patakok, csatornák nagyon fontos szerepet töltenek be a vándorlásban, az új területek foglalásában. Azokon a területeken, ahol a táplálékellátottság nem elegendő, és a parti növényzet gyér, vagy az élőhely időszakosan kiszárad, a vidra csak alkalmi vendég. A befolyásoló tényezők bonyolult mintázata eredményezi azt, hogy például nagyobb települések belterületén lévő vizek mentén is előfordulhat. Mozgáskörzete Az első európai rádió-telemetriás felmérés (GREEN et al. 1984) szerint, egyetlen vidra akár 40 km-es skóciai folyó partszakaszon is mozoghat, sőt 84 km-es partszakaszra kiterjedő egyedi mozgáskörzetet is leírtak. Az átlagos mozgáskörzet a hímek esetén 40 km, a nőstényeké 18 km volt. KRUUK et al. (1993) szintén Skóciában végzett vizsgálata nagy hasonlóságot mutatott az előbbivel, e szerint a hímek (n=6) mozgáskörzete átlagosan 34,8 km, a nőstényeké (n=2) 20 km folyó partszakaszra terjedt ki. Svédország déli területein végzett nyomkövetés alapján ERLINGE (1968) azt tapasztalta, hogy az ott élő vidrák mozgáskörzete 0,7-1,0 km 2 . Csehországi rádió-telemetriás vizsgálattal 6,2-11,0 km bejárt útvonal hosszúságot, és 1,2-2,6 km 2 mozgáskörzet méretet írtak le (DULFER et al. 1998). A vidra magyarországi elterjedésének vizsgálata és értékelése nem képezi a jelen tanulmány tárgyát, ezért ezt a kérdést csak röviden érintjük. A vidra Magyarországon 1974-től védett, és 1982-től fokozottan védett. Az ezt megelőző időszakról anekdotaszerü elbeszélések, alkalmi megfigyelések, valamint vadászati statisztikák adatai állnak rendelkezésre (részletesebben: KEMENES et al. 2005). A védetté nyilvánítást megelőző (1969 és 1973 közötti) időszakban TANKÓ és TASSI (1978) a megyei terítékadatok alapján legalacsonyabb sűrűségűre (0,02-0,2 vidra/10000 ha) becsülték Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Hajdú-Bihar megye állományát, míg a legmagasabb sűrűségűre (5,1-6,5 vidra/10000 ha) becsülték Baranya, Somogy és Tolna megye vidraállományát. A védetté nyilvánítást követően, a vadászati statisztikák helyett a halgazdaságoktól a természetvédelmi hatósághoz érkező bejelentések nyújtottak infor-
