Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.2. Problémafelvetés, célkitűzések

1958, KASZA és MARIÁN 2001) zajlott és mindössze szórványos adatok álltak rendelkezésre a Barcsi Borókás Tájegységből (részletesebben: ÁBRAHÁM 2001). A vizsgálatunk kezdetekor még csak építésre tervezték a Fehérvízi-láp területét átvágó új autópálya szakaszt, ahol 2002 előtt nem folyt emlőstani vizsgálat. A vidra a lápokon is csúcsragadozó. Bár a táplálékforrások széles spektrumát képes kiaknázni, de a haltáplálék készlet által limitált (korlátozott) faj (CARSS 1995, KRUUK 1995). Táplálkozási szokása (DELIBES et al. 2000, RUIZ-OLMO et al. 2001, CLAVERO et al. 2003) és jelenléte (DELIBES et al. 2000, RUIZ-OLMO et al. 2002) összefügg az élőhely állapotával, a halkészlettel. A védelmet biztosító dús partmenti növényzet, a kis vízmélység, a tiszta víz (MASON és MACDONALD 1986, KEMENES és DEMETER 1995, KRUUK 1995, KÖRMENDI 2001), mely a lápokra együttesen jellemző, ideális a vidra számára. Táplálkozásában jól alkalmazkodik az élőhelyen rendelkezésre álló vízi és vízhez kötődő táplálékforrásokhoz. Az irodalom áttanulmányozása alapján eddig mindössze svédországi csatornázott mocsárvidéken (ERLINGE 1967) és a Pannon régió egy tőzeglápján (KEMENES és NECHAY 1990) élő vidrák táplálék-összetételét vizsgálták. Vagyis a mesterséges tavakon, kisebb folyókon, tengerpartokon élő vidrákkal összehasonlítva (JEDRZEJEWSKA et al. 2001, CLAVERO et al. 2003), a lápokon, vagy mocsarakon élő vidrák táplálkozási szokásai alig ismertek. Ennek oka feltehetően abban kereshető, hogy a lápoknak nincs halgazdasági jelentőségük és a vizsgálatuk is küzdelmes. Ugyanakkor az ide vonatkozó ismeretek hiánya az esetleges természetvédelmi beavatkozásokat és az érdekérvényesítést gátolhatja ezeken a sérülékeny és alighanem a természet gyöngyszemeinek tekinthető területeken. A vizsgálatunk (LANSZKI és SZÉLES 2006) idejére egy aszályos év is esett, és talán ezért is lehetnek különösen érdekfeszítőek az itt szerzett tapasztalatok. Az aszályos időszakokban lezajló folyamatok ugyanis a vidra oldaláról szintén alig ismertek. Hipotéziseinket is ennek megfelelően fogalmaztuk meg. Feltételeztük, hogy aszályos időszakban, a pannon lápokon élő vidrák, hasonlóan a mediterrán területek édesvizein tapasztaltakhoz (DELIBES et al. 2000, RUIZ-OLMO 2001, CLAVERO et al. 2003) táplálékot váltanak, a táplálékuk változatosabbá válik, továbbá feltételeztük, hogy a vidrák jelenlétét és sűrűségét az élőhely időszakos kiszáradása negatívan befolyásolja (DELIBES et al. 2000, RUIZ-OLMO et al. 2002). Végül, a megváltozott élőhelyi feltételek hatására területtől függően eltérhetnek a vidrák táplálkozási szokásai (JEDRZEJEWSKA et al. 2001, CLAVERO et al. 2003). Ezért a vizsgálatunk célkitűzése a lápokon élő vidrák táplálék-összetételének, táplálkozási szokásainak, táplálkozási niche-szélességének és relatív sűrűségének időbeli és területenkénti elemzése volt. Természetvédelmi területek felhagyott halastavai, kavicsbányatavai A Duna-Dráva Nemzeti Park Barcsi Tájegységében található Középrigóci tórendszer, valamint a szintén nemzeti parki területen elhelyezkedő Somogyudvarhelyi kavicsbánya tavak jellege és kezelése lényegesen eltérő. A Középrigóci tórendszeren nem folyik haltermelés, fenntartásuk elsődleges célja az élőhely megőrzése, valamint az itt élő állatok táplálkozó- és fészkelő területének megőrzése, míg a Somogyudvarhelyi bányatavak horgászati hasznosítás alatt állnak. Bár tavakon (nem halastavakon) számos országban végeztek vidratáplálék vizsgálatokat, hazánkban ezeket a Dráva monitorozást megelőző időszakban csak néhány területen, így a veresegyházi és somogyfajszi horgásztavakon téli-tavaszi időszakban vizsgálták (KEMENES és NECHAY 1990). Ezért érdekes lehet, hogy a különböző évszakokban miből áll a vidrák tápláléka, azon belül a haltápláléka, az alapvetően természetvédelmi kezelésben levő tavakon, valamint horgászattal hasznosított bányatavakon.