Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.1. A vidra zsákmányszerző viselkedése, vizsgálati módszerek

és nagyon ritkán ikrás egyedek estek áldozatul. Ezt azzal magyarázták, hogy a hím lazacok az ívási időszakban nagyobb területet járnak be, így a vidra vadászterületén is gyakrabban fordulnak meg, mint a nőstények. Megállapításaik szerint a vidra halpopulációra gyakorolt predációs nyomása jelentős volt (a vizsgált folyószakaszon ívó lazacok hímjeinek 23%-át érintette), azonban a populáció egészének szaporodási sikerét, az összes fekunditást (lerakott és megtermékenyített ikrák számát) nem befolyásolta. Megfigyelték, hogy a pisztrángok és a lazacok közül az egészséges, gyorsan mozgó egyedeket nehezebben ejtette el a vidra. A pisztrángféléken kívül ritkán fordult elő egyéb táplálékelem a vidra zsákmányában. Szintén Skóciában, de kisebb patakokon és kis tavakon végzett vizsgálatokban KRUUK et al. (1993) meglepő az előzőekben leírtakkal ellentétes eredményre jutottak. A vidra predációja ezeken a vizeken olyan jelentős volt, hogy ha egész évben folyamatosan egy helyen vadászott volna, az a teljes halállomány felélését jelenthette volna. Szerencsére az ilyen területeken a vidra csak alkalmanként portyázik, lehetőséget adva a halállománynak a felszaporodásra. KRUUK et al. (1993) a vidra előfordulási valószínűsége és a rendelkezésre álló halak biomasszája között szoros korrelációtmutattak ki. Megállapításaik szerint a gyengébb eltartóképességű (halkészletű) területeken a vidra részéről jelentős lehet a predációs nyomás, sőt a vidra egyoldalúan befolyásolhatja a természetes halközösség mennyiségét és összetételét. A külföldi tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy a környezeti feltételek nagyban befolyásolhatják a vidra zsákmányszerző magatartását. Gyomortartalom vizsgálat A gyomortartalom vizsgálat előnye, hogy könnyebb a határozás, a zsákmány gyakran ép marad, amiből bizonyos táplálkozási szokásokra lehet következtetni. Ezt a módszert leginkább a nem veszélyeztetett állatfajokon, valamint a vidra kapcsán a post mortem vizsgálatban alkalmazzák. Fontos információt hozhat a gyomortartalom mennyisége és a bélrendszer parazitáltsága. A módszer hátránya, hogy szelektív (pl. autógázolásokból származnak a minták), egy vidra csak egy mintát ad, nem tervezhető előre a gyűjtés, a gyomorban különböző időt eltöltő maradványok emésztettsége különbözik, gyakran szükséges a végbéltartalom vizsgálata is (különösen üres gyomrok esetén), ezért a gyomortartalom vizsgálatokból levont mennyiségi következtetések hibákkal terheltek lehetnek. Továbbá a minták tárolása költségesebb, például fagyasztva (vagy vegyszerekkel konzerválva) történik. A gyomortartalom vizsgálat, a hullaték elemzéssel, mint közvetett módszerrel ellentétben közvetlen információt ad a táplálék-összetételről, így gyakori, hogy a gazdálkodói körökben nagyobb az elfogadottsága. Történeti szempontból is említésre méltó BETHLENFALVY (1934) hazai vidrákon végzett vizsgálata, amely alapján éppen a vidra „kártevő" létét cáfolta. Post mortem vizsgált vidrák esetében nagyon fontos a gyomortartalom vizsgálat elvégzése, mert ezzel - mégha csak közvetve is - de mintegy tesztelhetjük a hullaték vizsgálat eredményét, amennyiben az utolsó formázott bélsár mintát is elemezzük. Zsákmányállat tetemek A zsákmányállat tetemek vizsgálata érdekes eredményt hozhat amennyiben szakszerű, például állatorvosi vizsgálat is kapcsolódik hozzá. Kizárólag a táplálékmaradványok vizsgálata alapján (ADAMEK et al. 2003) azonban fennáll annak a veszélye, hogy téves következtetéseket vonjunk le. Ugyanis a legtöbb esetben ismeretlen a vidra által zsákmányolt halak „előélete". A partra került halak termeléstechnológiai hibák (pl. szakszerűtlen szállítás, kitelepítés, stb.), vagy betegségek miatt is legyengülhettek, ezáltal vál-